17.fejezet: Furcsa...

Szijjasztok végre megtudtam írni.Biztos örülni fogtok hogy van új fejezet én is örülök.Egyenlőre csak azt tudom hog ide és az 1D-sre mikor viszek fejit de a többire sajnos még nem.De tudok meglepiket okozni szóval...
Puxy: Bííía

Elena


A napok teltek és Nathan egyre nagyobb lett.Már körülbelül néz ki 3 hónaposnak.Nem tudom miért de Damon nem nagyon kedves mostanában.Sokat nincs itthon és velem sem nagyon beszél.Rákérdezni pedig annyira nem merek mert már próbáltam de leordította a fejem.Most Nathan aranyosan alszik Caroline-nal és Bonnie-val pedig összegyűjtjük Nathan holnapra való ruháit.Igazán furcsa hogy most már nem fél pucér pasasok nézegetésével töltjük az időt hanem a kisfiam ruháinak rakosgatásával.Ahogy az elmúlt 2 hétben Damon most sincs itthon.Klaus-nak nyoma sincs és Alaric-ról sem tudok semmit.Meredith-t hazaküldtük London-ba hogy ott nyugodtabb maradjon.Jane nagyon jól kijön Stefan-nal de őket is hiába kérdezem Damon-ről ők sem tudnak pontos választ.Annyira elgondolkoztam hogy a vasalóval megégettem a kezem.
-Aú basszus.- mondtam kiabálva majd Caroline-ék gyorsan odaszaladtak hozzám.
-Mi a baj?- kérdezte Bonnie aggódva.
-Csak megégettem magam a vasalóval.- mondtam kissé fájdalmas képet vágva.Gyorsan tettem rá hideg vizet majd visszamentem de ekkor már Stefan is ott volt.
-Beszélhetnénk Elena?- kérdezte Stefan komoly arccal.Én csak bólintottam egyet és követtem fel az emeletre.Végül megállt az ő szobájukban és bezárta mögöttem az ajtót.-Egy kicsit kezd zavarni Damon viselkedése.
-Igen engem is és nem tudom mi baja lehet.- mondtam egyetértően.
-Ház van egy tippem de nem biztos.- mondtam majd csodálkozva ránéztem.
-Mi az?- kérdeztem.
-Szerintem most ő benne van Klaus.- mondta mire én tátott szájjal bámultam.
-Az nem lehet.- mondtam.- Akkor már elvitte volna Nathan-t.
-Akkor?- kérdezte.
-Figyeljük meg a viselkedését és majd valahogy megoldjuk.- mondtam majd kiléptem az ajtón de itt valami keménybe ütköztem.
-Damon!.- mondtam mikor észrevettem kinek ütköztem neki.
-Mi volt ez a kupaktanács?- kérdezte komoly arccal.
-Semmi.- mondta Stefan majd kiment az ajtón.
-Van egy olyan érzésem hogy titkolsz valamit Elena.-mondta mire én csodálkozva néztem rá.
-Hogy én?- kérdeztem szinte kiabálva majd elmentem mellette és jól oldalba vágtam de ez inkább nekem fájt mint neki.Bezárkóztam a szobába és csöndben próbáltam sírni nehogy Nathan felkeljen.Kopogást hallottam az ajtó felől de most semmi kedvem sem volt kinyitni ezért nem válaszoltam csak hagytam hagy kopogjon.De az a valaki nem hátrált szóval kikiabáltam.
-Ki az?- kérdeztem unott rekedt hangon majd jött a válasz.
-Stefan.- mondta majd odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Mit akarsz?- kérdeztem mérgesen.
-Nos láttam ahogy Damon viselkedett.Ez nem Klaus valami történt amit Damon nem mond el nekünk.- mondta Stefan.
-És hogy tudnánk kideríteni mi az mikor még beszélni sem óhajt velünk és hogy észrevetted engem gynusít hogy titkolok valamit?- kérdeztem a jó hosszú kérdést amit egy levegővétel nélkül elhadartam.
-Hát nekem Bonnie és Caroline jutott eszembe de mivel Caroline ember így ez nem jönne össze de Bonnie...
-Nem keverjük bele Bonnie-t így is nehéz volt elfogadnia hogy egy vámpírtól voltam terhes.- mondtam.
-Akkor?Mi mást tehetnénk?
-Alaric?- kérdeztem.
-Benne Klaus van megőrültél?- kérdezte szinte kiabálva.
-Ki kell deríteni hogy Klaus benne van-e még és onnantól majd kitalálom.- mondtam kissé félénken hogy mit szól hozzá de ő bólintott.- Rendben akkor felhívom és kérdezgetek pár dolgot és majd mindent elmesélek.- mondtam majd leszaladtam a nappaliba a telefonomért de nem találtam sehol.
-Ezt keresed?- jött mögülem a hang.
-Damon add ide.- mondtam mérgesen majd odasétáltam hozzá.
-Tudod nagyon jóban vagy mostanában Stefan-nal....- mondta.
-Komolyan Damon?- kérdeztem unott képpel.
-Nos... együtt csináltok mindent gyakran töltötök órákat bezárkózva a szobánkba erre te mit hinnél?- kérdezte szinte ordibálva.
-Azt hogy valakin próbálunk segíteni.- mondtam és most már rendesen kiabáltam.
-Wow Elena ezt mindjárt el is hiszem.- mondta gúnyosan és egyre csak közeledett hozzám.
-Damon...Jól vagy?- kérdeztem félénken.
-Igen jól vagyok csak nem szeretem ha megcsalnak.- mondta majd egy nagy pofont éreztem az arcomon és minden elsötétült.