Hellóka!!!!!!!!!

Szijjasztok!Nos itthon vagyok sajna maradtam volna még nagyon jó volt.Ma éjszaka 02:30-kor értünk haza.És még mindig remegek annyira sokat buszoztunk.Ha szeretnétek leírom az Erdélyi kirándulásom egy fogalmazás félében úgyis kellett minden este írni utinaplót.Majd chat-be várom a vágyakat. :D

Hahó!

Nos szijjasztok van egy rossz hírem vagyis nektek az nekem nagyon is jó.Holnap 5 napra Erdélybe utazom kirándulni az osztállyal.Szóval max pénteken számítsatok új fejezetre.Már nagyon várom.És remélem nem gond.

Újabb díj nekem!

Ez már a 2. díjam ezen a blogomon és nagyon szépen köszy Mányi és Dóri.

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, aki gondolt rád és elküldte neked!

2. Tedd ki a képet a blogodra!

3. Írj magadról 7 dolgot!

4. Küld tovább a díjat 4 másik blogtársadnak!

5. Linkeld be őket!

6. Hagyj megjegyzést a blogukon, hogy tudjanak a díjról!

Magamról:

14 éves vagyok.

Imádom a One Direction-t abból is Larry-t (Harry és Louis).

Van egy öcsém.

Imádom az Éhezők Viadalát.

Imádtam a Delena jelenetet a 03x19-ben.

Imádom Párizst.

A második nevem Friba :D .

Akiknek tovább adom:

Mányi

Dóra

Emily

Nina Girl

Hey!

Szijajsztok.Nem.nem tűntem el teljesen csak nincs időm írni de nem sokára bepótolom mert tegnap elkezdtem írni a kövi fejit.Addig is hogy ne legyen hiányotok az írásomban nem rég lecseréltem egy blogom történetét ha van kedvetek olvasgassátok azt is és oda is jól esne pár vélemény.Elfogadok kritikát is hisz abból tudom hogy mi jó és mi nem. Katt ide a blogért 

Puxy:Bííía

:(

Szijjasztok.Sajna ma nem lesz fejezet sőt a héten nem is tudok hozni szinte sehova.Az okda pedig a suli.Nem semmi hogy a tanárok mennyire próbálják bepótolni ezt az egy hetet.Minden nap írok és már a fejem is fáj tőle.Remélem megértitek és nem haragszotok.
Puxy: Bííía

KKöszönöm!

Szijjasztok!Aki szokta nézni a látogatók számát az biztos látta hogy megvan az 1000.Ennek nagyon örülök és köszönöm nektek.Épp ezért nem csütörtökön hanem holnap jön az új fejezet.Remélem örültök.:D
Puxy: Bííía  *_*

Egy kipattanó ötlet!

Van aki jól tudja hogy van egy blogom a Nancy zűrös élete.Már nagyon régóta nem tudok új fejezetet kitenni és ennek megvan az oka hogy nincs hozzá ihlet.Épp ezért azt a történetet le is zárom.
DE!Helyette jön egy új aminek  a középpontjában a híres britt fiú banda a One Direction áll abból is Harry.Aki szereti a 1D-t és kiváncsi a történetemre az katt ide:~1D Harry's Love Story~

Hírek

Nos szijasztok.Még utoljára Boldog Húsvétot mindenkinek! ;)
Ma Hétfő van ami azt jelenti hogy holnaptól beindul az a rendszer amit nem rég írtam nektek.Aki elfelejtette annak bemásolom:

• Hétfő: ~ I need you ~  (Ennek még csak Prológusa lesz szóval azt a héten felteszem és utána indul ez a rendszer.)
• Kedd:Maybe Love
• Szerda:Nancy zúrös élete
• Csütörtök:Damon's and Elena's love

• Péntek: A szerelemnek ára van

16.fejezet Nathan

Szijasztok itt is van a következő fejezet.Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Puxy:Bíííía

Elena



Felpattantunk az ágyról mind a ketten és rögtön a kiságyhoz szaladtunk ahol a síró Nathan feküdt.
-Mit kell ilyenkor csinálni?- kérdeztem Damon-tól aggódva.
-Nem tudom...nézd meg a pelusát biztos megkakilt vagy nem tudom.- mondta majd megnéztem de semmit nem találtam de azért kicseréltem a pelusát.Közben Damon próbált grimaszolni neki ami egy ideig be is jött majd mikor visszaraktam rá a ruháját megint sírni kezdett.
-Most miért sír?- kérdeztem majd Damon is értetlenül nézett rám.
-Nem tudom.Lehet nem jó neki ez a ruha.Menj keress neki egy másikat addig add ide.- mondta Damon amjd átnyújtottam neki.De ebben a percben el is hallgatott.
-Most ez komoly?Te kellettél neki?- kérdeztem mosolyogva.- Jobban szeret téged mint engem.- mondtam durcásan elmentem azért egy másik ruháért.De ekkor Damon szaladt utánam.
-Fogd meg mindjárt jövök.- mondta majd leszaladt.
-Most meg mi van?- kérdeztem aggódva de ő csak vámpírsebességgel lerohant a lépcsőn.Majd csengettek.- Kinyitom.- kiáltottam Damon-nek.
-Rendben.- mondta majd az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
-Szia Elena hallottam hogy.....- mondta az ajtóban álló Caroline.- Ó ki ez a kis csöpség?- kérdezte mosolyogva.- Már meg is született?- kérdezte amitől én egy kicsit meglepődtem.Bonnie elmondta neki vajon?
-Honnan tudsz te erről?- kérdeztem komoly arccal.
-Én is boszorkány vagyok mivel Bonnie-val az apánk közös.- mondta mosolyogva.- Szóval tudhatom és elmondta.- mondta mosolyogva majd bejött.Ekkor jött Damon cumisüveggel a kezében.
-Ah itt vagyok majdnem kifutott a tej.- mondta lihegve.Nem is tudtam hogy a vámpírok is elfáradhatnak de ezek szerint igen.- Óh helló Ms.ismeretlen csaj.- mondta Damon rám nézve.
-Óh ő Caroline DeSolse.- mondtam mire Damon csak bólogatott.
-Aha....- mondta még mindig azzal a kis értetlen fejével.
-Bonnie testvére.- mondtam.
-Okééé leesett.- mondta mosolyogva amitől én is elmosolyodtam.
-Te vagy Damon.Nagyon örülök a találkozásnak.- mondta Caroline majd kezet fogott Damon-nel.
-Megfognád míg elmegyek a ruhákért?- kérdeztem Damon-t majd óvatosan átvette Nathan-t.
-Én megyek dolgom van.- kiáltotta utánam Caroline.
-Rendben szia.- mondtam majd hallottam hogy elment.Majd Damon utánam jött.
-Mit adunk a kisöregre?- mondta mosolyogva mire én egy kis kék tunikát vettem elő amin egy maci volt.- Fú hát most nagyon irigyellek.- mondta Damon röhögve majd átvettem tőle Nathan-t.
-Ezt még visszaadod apucinak egy nap ugye?- mondtam neki kényeskedve amitől egy kicsit elmosolyodott.Majd ráadtam a ruhát és lefektettük aludni.
-Hú csönd van.- mondta Damon mosolyogva majd az ölelésébe húzódtam a hálószobánkban lévő kanapén.Ekkor jött be Stefan.
-Sziasztok mizu?- kérdezte de ekkor Nathan sírni kezdett.
-Nem igaz!!- mondtam majd érte mentem.Kivettem és ringatni kezdtem és most be is fejezte.Biztos az volt a baja hogy Stefan hangos volt.Majd visszafektettem és csöndre kértem Stefan-t.
-Hú látom megvan a bajotok.- mondta mosolyogva majd Jane is belépett de ő már tudta hogy csendbe kell lenni.
-Nagyon aranyosan alszik.- mondta Jane majd leültek a velünk szemben lévő kanapéra.
-Szóval ti most jártok?- kérdezte Damon rájuk nézve .
-Igen.- mondta Stefan mosolyogva.- Elena neked kid tud arról hogy van egy kisfiad?- kérdezte Stefan mikor rájöttem hogy Jane-en kívül senki.
-Csak Jane.- mondtam.
-És elmondod nekik?- kérdezte Stefan rám nézve.
-Hát nem hiszem.Ha nem így történtek volna a dolgok akkor elmondtam volna de így nem hiszem.- mondtam majd Damon-re néztem aki komolyan arckifejezéssel nézett rám.Ekkor megszólalt Nathan jobban mondva elkezdett sírni.Mintha jelezné hogy ő is itt van.Gyorsan felpattantam és az ölembe kaptam majd leültem vele Damon mellé.
-Szevasz haver.- mondta Damon majd átvette tőlem.
-Lemegyek a tápszeréért addig ha sír ringasd vagy nem tudom.- mondtam majd lementem a tápszerért.Lent megszólalt a csengő gyorsan elmentem kinyitni.
-Szia Elena mindenhol téged kerestelek.Matt mondta hogy itt lehetsz.- mondta az ajtóban álló Ric.
-Most nem érek rá Ric nem lehetne később most dolgom van.- mondtam.
-Mi lenne ennél is fontosabb hogy haza gyere.- kérdezte értetlenül.
-Sok minden.Majd holnap mindent elmondok.- mondtam de ekkor meghallottam fentről a babsírást.
-Elena megint sír.- kiáltott fentről Damon.
-Ki az a kisbaba aki sír és mi közöd van neked hozzá?- kérdezte Ric majd a cumisüvegre tekintett a kezemben.
-Oké elmondom.- mondtam amjd elindultam felfelé de Ric nem jött.
-Mi az?Nem tudsz átjönni?- kérdeztem majd beugrott.Aki vámpír nem tud átjönni ezek szerint Klaus még mindig Ric testében van.Gyorsan becsaptam az ajtót és felmentem.
-Mit csináltál ennyi idei?- kérdezte Damon.
-Csak kiömlött a víz amit ittam és feltöröltem .- mondtam majd ránéztem Nathan-ra és minden félelmem elszállt.Ez olyan volt mint mikor Damon szemébe néztem és minden lejátszódott előttem.Most sem volt másképp csak most a Nathan-nel töltött időt láttam újra és mintha elűzte volna félelmem és azt mondta volna hogy anya ne félj.Ekkor mosolyognom kellett és rájöttem ez Nathan képessége.
-Tudom mi Nathan képessége.- mondtam mosolyogva majd Damon lepődötten rám nézett.
-Már most?- kérdezte.
-Igen már most.- mondtam mosolyogva.
-Mi?- kérdezte Damon.
-Hát az előbb féltem és mikor a szemébe néztem lejátszódott előttem az az idő amit vele töltöttem és mintha azt mondta volna hogy ne félj anya.- mondtam mosolyogva.
-Ez hasonlít az enyémhez.- mondta Damon mosolyogva.
-Igen lehet örökölte.- mondtam mosolyogva.Majd szépen lassan elaludt.Megkértük Stefan-t és Jane-t hogy menjenek ki mert pihenni szeretnénk hisz elég nehéz egy nap után állunk.Majd mi is mély álomba merültünk de most Nathan is hagyott minket aludni.

15.fejezet A bajlódás

Szijajsztok itt is va a következő fejezet.Remélem tetszeni fog nektek.Puxy:Bííía

-Mit akarsz?- kérdezte Damon.De Klaus semmit sem mondott csak vámpírsebességgel előttem termett.

-Nyugi drága Elena amíg ilyen állapotban vagy nem öllek meg.Most még benned van Damon vére.De majd 3 hónap múlva.- mondta majd kiszéledt az ajtón-Damon gyorsan odasietett hozzám.

-Hogy jött ez be?Nem is hívták be.- mondta Damon .- Francba.

-Mi az?- kérdezte aggódva.

-Ő volt Alaric testében aznap.- mondta Damon majd rám nézett.

-Át kell íratnod valaki másra a házat vagy a mi hátunkat a tiedre melyiket szeretnéd?

-A tieteket.- mondtam.

-Akkor menj pakolj össze.Utána elmegyek keresek valakit addig Jane és Stefan vigyáz majd rád.- mondta Damon amjd felszaladtam az emeletre és elkezdtem pakolni.Viszonylag hamar kész lettem bár így nehezebb pakolni hogy egy hatalmas nagy "labda " van a hasad helyén.De persze most ez a "labda" a legfontosabb számomra.Mikor kész lettem leszaladtam a lépcsőn Damon-höz.
-Ne szaladj még valami bajod lesz.- mondta Damon majd megfogta a kezemet és szinte lesegített a lépcsőn.Majd bepakolt a kocsiba közben én beültem majd ő is és indultunk is.Mikor bementünk a Salvatore villába Jane és Stefan csodálkozva néztek ránk.
-Sziasztok hát ti?- kérdezte Stefan mikor a csomagokra nézett.
-Nem sokára mindent elmondunk.- mondta Damon.- Én elszaladok a hivatalba mindjárt jövök.- mondta majd egy csókot nyomott a számra.Majd Stefan segített cipelni a csomagokat jobban mondva ő cipelte a csomagokat.Majd fent leültem Damon ágyára mivel az ő szobájába költöztünk és Jane odajött hozzám.
-Jó nagy már a pocid.Olyan cuki.- mondta mosolyogva amitől én is mosolyogtam.
-Igen szerintem is cuki főleg aki benne van.- mondtam mosolyogva.
-Szóval milyen nevet találtál ki a kisfickónak?- kérdezte mosolyogva pajkosan.
-Én Nathan-ra gondoltam de lehetne Chris is.- mondtam mosolyogva.
-Nekem a Nathan jobban tetszik.- mondta félve attól amjd én mit válaszolok.
-Akkor az lesz.- mondtam mosolyogva majd megölelt.Néha-néha éreztem kicsi rúgásokat de azon kívül hogy csak éreztem fájt is.De most különösen fájt. Olyan bizsergés fogott el de közben görcsölt is a hasam.Döbbentem néztem Jane-re aki ugyanúgy nézett rám.
-Valami baj van?- kérdezte Jane aggódóan majd én a hasamhoz nyúltam.
-Nem tudom olyan furcsán fáj.- mondtam majd Jane odatette a kezét a hasamra és becsukta a szemét.Majd kinyitotta és lepődötten nézett rám.
-Mi az?- kérdeztem aggódva.
-Ki akar jönni.- mondta majd lepődöttségemtől majdnem elájultam.
-Már most?De ez még túl korai.

-Egy vámpírbabának ezek szerint nem.- mondta majd gyorsan kiszaladt és Stefan-nal tért vissza.
-Mit tudsz a vámpírbabák születéséről?- kérdezte Jane Stefan-tól aki lepődötten nézett rám.
-Azt hogy nem sokáig tart a fejlődésük.- mondta.- De miért?- kérdezte.
-Szerintem Elena-nak most jött el az idő.- mondta Jane.
-Mi az nem lehet.3 hónap max kell.- mondta. Stefan.
-Hívd fel Damon-t most azonnal.- mondta Jane majd Stefan hívta is Damon-t.
-Hallo Damon?- mondta majd gondolom mondta hogy igen.- Most azonnal gyere ide.- hallottam hogy belekiáltja hogy miért?- Elena-ra rájött a szülés.- mondta Stefan majd lerakta.2 perc sem tellett bele Damon már itt is volt.
-Semmi baj itt vagyok.- mondta Damon majd odajött hozzám és megcsókolt a homlokom.
-De annyira fáj.- mondtam ordibálva majd megfogta a kezem amit rettenetesen szorítottam.
-Még jó hogy vámpír vagyok.- mondta Damon majd elmosolyodtam egy kicsit.
-Mikor nyomhatok már?- kérdeztem de Jane csak annyit mondott hogy nyugalom nem lesz semmi baj.Megint odajött hozzám rátette a kezét a hasamra.Majd becsukta a szemét és kinyitotta.
-Valami nincs rendben.- mondta Jane majd telefonálni kezdett.Valami Amilia-t hívott és mondta neki hogy jöjjön ide gyorsan.
-Mi a baj?- kérdeztem lihegve.
-Nem éreztem a szívdobogását és nem is mondott nekem semmit.- mondta amitől megrémültem.
-A szívdobogás magyarázható azzal hogy vámpír de nem tudom miért nem beszél.- mondta Jane majd belül valami szúrást éreztem amitől még jobban felkiáltottam.
-Mi a baj?- kérdezte Damon majd Jane megint odajött.
-Ki kel onnan szednünk.- mondta Jane.
-Miért mi a baj?- kérdezte Damon.
-Ha nem szedjük ki mivel vámpír belülről megöli Elena-t.- mondta Jane majd felvágta a hasam.Ettől egy hatalmasat felkiáltottam.
-Semmi baj itt vagyok.Elena nézz rám csak engem figyelj.- mondta Damon majd a szemébe néztem és lejátszódott minden előttem.Attól kezdve amióta megismerkedtünk.Hirtelen eltűnt a fájdalom.Damon mosolygott de nekem most ez sem terelte el a figyelmem.Majd hirtelen megint egy szúrós fájdalmat éreztem.És olyan érzésem támadt mintha valamit kikaptak volna belőlem.Elfordultam Damon-től és megint éreztem a fájdalmat.Damon odanyomta a kezét a számhoz és én inni akartam de nem ment.Teljesen legyengültem.Egyszerűen nem bírtam inni.
-Gyerünk Elena igyál!.- mondta Damon majd éreztem ahogy pár csepp vér lemegy a torkomon.- Ez az.Ügyes vagy.Minden rendben lesz.- mondta Damon majd elvette a kezét és a szemembe nézett.- Kivetted már?- kérdezte Damon Jane-től.
-Még nem de már a feje kint van.Figyelj Elena most mindent csinál úgy mint egy rendes szülésnél nyomj ahogy csak bírsz.- mondta Jane majd nyomtam tiszta erőmből.Izzadtam és fáj mindenem.A lábam görcsölt és már a hátam is fájt a sok fekvéstől.Majd egyszer csak sírásra lettem figyelmes.Ott tartotta Jane a kezében a kisbabánkat aki annyira sírt hogy azt hinné az ember semmivel sem lehet lenyugtatni.
-Elvisszük lemosom róla vért.Míg Elena gyenge nem engedhetjük a közelébe.Damon adj Elena-nak a véredből.- mondta Stefan majd Jane-nel eltűntek.
-Jól vagy?- mondta Damon és megint a szemembe nézett de most nem történt semmi.Majd adott a véréből és minden percben kezdetem jobban érezni magamat.
-Hogy csináltad?- kérdeztem Damon-tól.
-Mit?
-Azt a visszaemlékezős bigyót.- mondtam mosolyogva.
-Ez nekem olyan képességem mint Jane-nek a vámpírbabákkal való kommunikálás és Stefan-nak az hogy bármit megérez ami nem vámpír.- mondta mosolyogva.
-Nagyon jót tettél hogy használtad.- mondtam mosolyogva.
-Tudom.- mondta majd megcsókolt.- Lemegyek megnézem hogy állnak addig felküldöm Jane-t hogy szedjen rendbe.- mondta Damon majd vámpírsebességgel eltűnt.Nem sokkal később Jane feljött és segített ruhát cserélni majd lemosta rólam a vért.Nem semmi hogy a vámpírvér milyen csodákra képes.Pár óra múlva már a sebemből szinte alig látszott valami.Már járni is tudtam és olyan jól éreztem magam mint a szülés előtt.Azt nem értem ha túléltem emberként akkor miért akart segíteni Emily hogy ember legyek.Talán ő sem számított arra hogy ilyen hamar megszülök és ez is csak egy csel volt.Mikor már úgy éreztem teljesen jól vagyok fogtam magam és lementem.A nappaliban épp Stefan kortyolgatott egy pohár vért Damon pedig az alvó Nathan-t nézte.
-Milyen nevet adtál neki?- kérdezte Damon úgy hogy rám sem nézett de már megszoktam hogy a vámpírok minden kis neszt hallanak.
-Nathan.- mondtam mosolyogva.- Szerinted jó lesz?- kérdeztem Damon-től majd odajött hozzám.
-Persze hogy jó.Pont megfelel.- mondta mosolyogva majd megcsókolt.
-Én is megszeretném már nézni.- mondtam majd odamentem az ágyon fekvő kis csöpséghez.- Olyan aranyos.- mondtam mosolyogva amitől Damon is elmosolyodott.
-Mint az anyja.- mondtam majd megpusziltam kis puha pofikáját amitől egy kis nyögést adott ki.Rögtön elmosolyogtunk.
-Nem sokára jön a kiságy és betesszük a szobánkba.- mondta Damon.- Ja és itt vannak a papírok már csak alá kell írnod és ez a ház a tiéd.- mondta Damon majd aláírtam mindent.Ezentúl nem jöhet be senki olyan akit én nem kívánatos személynek tartok.Nem tartott sokáig míg a kiságy megérkezett.Damon és Stefan ugyan vámpír létükre sokat szenvedtek vele de végül meg tudták csinálni.Én végig az ágyon ültem és az ölembe ringattam Nathan-t.Meg néha-néha röhögtem is a fiúkon.Majd mikor kész lett betettük a kiságyba és egy ideig néztük míg szépen szundikál.Majd mi is lehajtottuk fejünket és elaludtunk.De csak 2 perc múlva jöttünk rá hogy ez az egész nem csak mosolygás és öröm lesz ugyanis előttünk áll a szűlői teendők listája is amit Nathan most el is kezdett beindítani.
Nathan Slavatore

~Díj~

Kaptam egy díjat.Nagyon örültem neki.Köszönöm szépen Mányi,bianka és Nina Girl imádlak titeket <3

Szabályok:

1;Tedd ki a képet a blogodra.

2;Köszönd meg,akitől kaptad.

3;Írj le hat dolgot magadról

4;Küldd tovább öt blogírónak a díjat.

5;Hagyj megjegyzést a blogjukon.

1;Imádom a kutyákat.

2;Van egy öcsém

3;Nagy vágyam hogy orvos legyek.

4;Szeretnék egy tetkót.

5;Van egy 10 hónapos tündéri uncsim Hanna :D

Akiknek küldöm:

1;Mányi

2;Nina Girl

3;Dóra

4;Mercii

5;Sofi

6;bianka

14.fejezet Klaus

Szijjasztok új fejezet.Remélem tetszik majd nektek

Puxy:Bííía

Elena

Ma reggel korán keltem biztos azért mert tegnap hamar felkeltem.Mikor felkeltem Damon még aludt szóval csendben felálltam és lementem enni.Most szó szerint semmi sem volt itthon szóval úgy döntöttem el megyek a boltba.Hagytam Damon-nek egy cetlit amin leírtam hol vagyok és indultam is.Indulás előtt még a tükörbe sem néztem bele szóval biztos jól nézhetek ki.Leparkoltam egy közeli bolt előtt majd bementem.Nagyon sok mindent vásároltam hisz kellett.Útközben Bonnie-ba botlottam.
-Óh szia Bonnie.- mondtam mosolyogva.
-Szia Elena hogy vagy?- kérdezte ezt a kérdést amit vártam.Csak most nem igazán tudtam mit mondjak.Elmondjam-e neki vagy csak simán mondjam neki hogy igen.Nos az utolsónál döntöttem.
-Igen köszi és te?- kérdeztem mosolyogva majd eljöttem az előttünk lévő asztaltól és felé lépdeltem.
-Igen.....- mondta majd rám jobban mondva a hasamra tekintett.
-Mi az?- kérdeztem kíváncsian majd a karomnál vonszolva hátrébb húzott.
-Elena te...?- mondta majd lentebb néztem a hasam felé és láttam hogy már egy kicsit legalábbis jól láthatóan dudorodik.
-Igen.- mondtam.
-Most azonnal menj haza majd én ezt kifizetem és elviszem nektek.Menj.- mondta aggódva majd én fogtam magam és elmentem.Mikor hazaértem ki akartam nyitni az ajtót de valaki beelőzött.
-Hello.- mondta Damon komoly arccal.
-Sziiia.- mondtam de ő csak engem nézett.- Mi az?- kérdeztem.
-Nos nem is tudom.Csak úgy fogod magad és ilyen állapotban elmész.Miért nem tudtál felhívni hogy menjek el én a boltba?- kérdezte szinte kiabálva.
-Muszáj ezt itt az ajtóban?- kérdeztem majd félrelökve kezét bementem.
-Szóval?
-Mi szóval?Már engedélyt kell tenni hogy elmenjek itthonról?- kérdeztem majd a szemébe néztem de ő nem mondott semmit hanem fogta magát és elment.- Találkoztam ma Bonnie-val.- mondtam majd ő megfordult.
-És?- kérdezte kicsi gúnnyal.
-És ő küldött haza mert...nézd..- mondtam és a hasamra mutattam amit amint meglátott tágra nyílt a szeme.
-Mi a franc ez?- kérdezte majd aggódóan rám nézett.
-Bonnie valamiért gyorsan haza küldött.Azt mondta majd jön nem sokára.Nem tudom mit akart.- mondtam majd csengettek.- Ez biztos ő lesz az.- mondtam majd kinyitottam.
-Szia gyere be.- mondtam majd Bonnie bejött és leült a nappaliba.Én a fotelba ültem Damon pedig állt.
-Elena veszélyben vagy.- mondta majd Damon rám nézettem.
-Milyen veszélyben?- kérdeztem.
-Elméletben kommunikálok Emily-vel és azt mondta hogy a véred kell valami feláldozáshoz.A kicsit pedig nem fogod bírni megszülni szóval belehalsz.- mondta majd Damon odajött hozzám és megölelt.- De azt is mondta hogy egy varázslat segítségével életben maradsz de neki ahhoz van feltétele.De ha nem akarsz ember lenni változtassátok át.De akkor ő nem tudja hasznát venni.
-És nem lehet azt a valamit csak úgy kivenni belőle valahogy?- kérdezte Damon mire ránéztem.
-Mi? Nem te normális vagy?- kérdeztem Damon-től.
-Elena ez csak fájdalmat okozna neked.- mondta majd a szemembe nézett.
-Nem fogjuk kiszedni belőlem.- mondtam majd felálltam és a konyhába mentem.
-Nos én megyek.Minden esetre Damon nagyon vigyázz Elena-ra ne engedd egyedül sehova.- mondta Bonnie majd elment.
-Nézd Elena én csak jót akarok neked.- mondta nekem Damon mire én megfordultam.
-Te mindig csak jót akarsz nekem közben miattad vert meg Stefan miattad sírtam 2 hétig és most..most tőled vagyok terhes.- mondtam szinte ordibálva.De rájöttem hogy ezt nem szabad lett volna.Ezt még én sem gondoltam komolyan.Damon csak állt ott mozdulatlanul és szomorú tekintettel.- Nem...én nem akartam.- mondtam majd oda mentem Damon-höz és a fejét a kezem közé tartottam de ő kihúzta és egy szó nélkül elment.-Damon kérlek.Ne menj el.- mondtam de már késő volt mert kiszéledt az ajtón.Nekidőltem a pultnak és sírtam.Majd egyszer csak hatalmas fájdalmat éreztem.Nem tudtam mit csináljak csak ordítottam a fájdalomtól.A telefonomat gyorsan kikaptam a zsebemből és Damon-t tárcsáztam de nem vette fel.Írtam neki egy üzenetet de nem tudom elolvasta-e.Majd újra felhívtam.
-Halló?- szólt bele Stefan.
-Damon?Hol van Damon?Add ide.- mondtam majd hallottam hogy Stefan szól Damon-nek ő pedig gorsan a telefonért nyúl.Közben szinte ordibáltam.Rettenetes fájdalmam volt.
-Mit akarsz?- kérdezte durván mire én sírva és nyögve a fájdalomtól beleszóltam.
-Hogy gyere ide.- mondtam.
-Mi a baj?- kérdezte amikor meghallotta kiabálásomat.De erre már nem tudtam válaszolni mert elájultam.
Arra keltem hogy valaki simogatja arcomat gyorsan kinyitottam szemem és Damon bámult aggódóan.
-Szia.- mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.
-Jól érzed magad?- kérdezte.
-Most már igen.- mondtam majd felültem.
-Sajnálom.- mondta majd leült mellém.
-Most megint te.- mondtam mosolyogva.- Nekem kéne.- mondtam majd megöleltem.
-De én hagytalak itt.- mondta.
-Mert a fejedhez vágtam olyanokat amik nem voltak igazak.
-Soha többé nem hagylak egyedül.- mondta majd megcsókolt ekkor lépett be az ajtón Jane.
-Sziaaa.- mondta és szinte rám ugrott.
-Jane ne ugrálj rá csak úgy még valami baja lesz.- mondta Stefan az ajtóból.
-Bocsánat.- mondta Jane majd megölelt.
-Hogy vagy?- kérdezte szomorúan.
-Már sokkal jobban.- mondtam.
-És kislány vagy kisfiú?
-Azt még nem tudjuk.- mondtam.- Meg még nem is lehet.
-Ó dehogynem.- mondta majd a kezét a hasamra tette becsukta a szemét majd pár másodperc múlva kinyitotta szemét és levette kezét a hasamról.
-Kisfiú.- mondta mosolyogva mire én is elmosolyodtam-Ránéztem Damon-re és ő is mosolygott.
-Mi lesz a neve?- kérdezte kíváncsian.
-Még nem tudjuk.Elvégre most tudtuk meg hogy kisfiú és még van 8 hónapunk.- mondtam majd Stefan rám nézett.
-Elena.Ez nem lesz 9 hónap.- mondta majd rá néztem.
-Akkor?
-Max 3hónap.- mondta majd lepődötten figyeltem rá.
-3 hónap?De hát az kevés.- mondtam.
-Ez vámpírbabának nem.- mondta.
-Akkor.....Mit szólnál ha Alex lenne?Nem vagy Ben vagy Adam?-mondta Jane mosolyogva de valahogy én nem tudtam mosolyogni.Ahogy Damon sem.Aggódóan nézett rám.
-Gyere Jane menjünk.- mondta Stefan majd Jane megpuszilt és elment.El sem hiszem hogy 3 hónap.Az azt jelenti hogy már csak 2 hónap van háta.Bevallom félek és látom Damon arcán hogy ő is.Ráadásul itt van ez az ajánlat Emily-től ami egyben fenyegetés is.
-Gyere ide nem esz semmi baj.- mondta majd megölelt.Lentről ajtócsapódást hallottam.Damon gyorsan felpattant.-Maradj itt mindjárt jövök.- mondta majd lement.De nem bírtam ki követtem.Lent egy középkorú magas barna hajú pasas állt és ördögien mosolygott.
-Heelo Elena.- mondta majd Damon védően állt elém.
-Ki vagy te?- kérdezte Damon majd a pasas elmosolyodott és Damon szemébe nézett.
-Klaus.


Klaus

13.fejezet Váratlan esemény

Szijjasztok.Meghoztam az új fejezetet így éjjelek éjjelén.Van benne fordulat nem mondom.Biztos megfogtok lepődni várom a reakciókat chat-be. ;)

Puxy: Bííía

 Elena 


A napok teltek és Damon egyre jobban lett.Most már mondhatni teljesen meggyógyult.De én szinte minden napomat hányással töltöm.Nagyon rosszul érzem magam és ezt Damon is látja rajtam akárhogy próbálom rejteni.Ma Damon-nel egy itthoni ünneplést tartunk gyógyulásának érdekében.Most éppen hazament mert mától ideköltözik.Persze Ric ezt még nem tudja de majd megbeszélem vele.Meredith-szel régóta nem beszéltem de Ric megnyugtatott hogy mindent elmondott neki ami történt.Így most meghosszabbították a nyaralásukat.De azt nem tudom mennyi időre.
Épp a konyhába indultam valamit enni.Bár tudtam hogy ez nem valami jó ötlet mivel eddig úgy volt hogy ha ettem az ki is ment belőlem.De most nagyon éhes voltam szóval muszáj volt.Kimentem csinálni magamnak valami gyors kaját de mivel itthon szinte semmi sem volt megelégedtem lekváros kenyérrel.
Kintről ajtócsapódást hallottam biztos Damon az.Igazam volt mert ő volt.Bejött a konyhába és nagy mosollyal köszöntött majd adott egy csókot.
-Biztos jó ötlet ez nagy evészet?- kérdezte hisz ő is tudta hogy milyen vagyok mostanában.Próbált rajtam segíteni de akkor még az volt az első hogy ő meggyógyuljon.
-Nem tudom de nagyon éhes vagyok.- mondtam mosolyogva majd bekaptam a kenyeret.Amitől tartottam beteljesült amint lenyeltem az első falatot az vissza kívánt jönni.Gyors léptekkel a mosdó felé vettem az irányt majd mindent kiadtam magamból.Damon aggódóan állt meg az ajtóban és engem nézett.
-Biztos jól vagy?- kérdezte aggódva.Majd én felálltam lehúztam a Wc-t majd kiöblítettem a számat.
-Persze lehet valami ételmérgezés.- mondtam majd kimentem az ajtón.
-Nekem nem úgy tűnik.Már ezt csinálod majdnem 2 hete.Tényleg látnia kéne egy orvosnak.- mondta majd közelebb jött hozzám.Jó mélyen a szemembe nézett mert tudta hogy ilyenkor úgyis igent mondok neki.De mivel semmi kedvem sem volt orvoshoz menni nem mondtam igent.
-Jó majd meglátom.- mondtam majd leültem a kanapéra.Damon is követett a kezét a nyakam köre fonta és magához ölelt.
-Tudod hogy csak aggódok érted.- mondta majd egy lágy csókot nyomott a számra.
-Aranyosan aggódsz.- mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.Oda nyújt a távirányítóhoz és elkezdte kapcsolgatni a tévét.De szokásosan nem ment semmi szóval kikapcsolta és rám nézett.- Miért kapcsoltad ki?- kérdezte kiskutyaszemekkel mosolyogva.
-Nem tudom.Csak hogy idegesítselek.- mondta majd rám mosolygott.Fogtam magam és a távirányítóért nyúltam.
-Akkor majd én bekapcsolom.- mondtam majd bekapcsoltam és egy zenecsatornára kapcsoltam.Ekkor ajtónyílást hallottunk.Stefan jött be mosolyogva.De mikor meglátott lefagyott a szájáról a mosoly.
-Mi az?- kérdeztem de ő csak értetlenül nézett körbe a házban.
-Van még itt valaki?- kérdezte amitől Damon-nel összenéztünk.
-Nem csak mi miért?- kérdezte Damon komoly arccal.
-Csak mert úgy érzem mintha valaki lenne még itt és ember.- mondta Stefan majd rám nézett.
-Miért bámulsz?- kérdeztem értetlenül de ő csak közelebb jött.
-Itt valami nem stimmel.- mondta Stefan majd beleszagolt a hajamba.
-Stefan te örömödet leled abban hogy szaglászod a csajom?- kérdezte Damon majd arrébb húzott.
-Nem csak érzek még valakit és olyan mintha Elena-ból jönne.- mondta Stefan majd Elena-ra nézett.
-Tudtommal nem nyeltem le senkit.- mondtam értetlenül.Majd Stefan arrébb ment és továbbra is engem nézett.
-Ide egy boszorkány kell.- mondta Stefan.
-Mi a francnak?- kérdezte Damon aggódva.
-Mert ez nem történhet meg.- mondta Stefan szinte kis aggodalommal.
-Mégis mi Stefan?- kérdeztem rá nézve majd ő szomorúan nézett rám.
-Elena te terhes vagy.- mondta Stefan amitől nekem szó szerint tágra nyílt a szemem.
-Mi Stefan te normális vagy?Vámpíroknak nem lehet gyereke.- mondta Damon.
-Ezért kell egy boszorkány.- mondta majd az ajtóhoz indult.- Nem sokára visszajövök maradjatok itt.- mondta majd vámpírsebességgel kisuhant a házból.Ránéztem Damon-re aki mint a kő úgy bámult.
-Damon jól vagy?- kérdeztem ránézve.
-Mi hogy én?Ez a zakkant öcsém hiszi azt hogy terhes vagy TŐLEM.....- mondta kihangsúlyozva.Majd a végén aggódóan rám nézett.- Elena te lefeküdtél valakivel?- kérdezte ezt a nevetséges kérdést amit gondolom még ő sem gondolt komolyan.
-Mi?Dehogy Damon jól vagy?- mondtam szinte ordibálva.
-Akkor az öcsém meghülyült.- mondta Damon majd felállt.Én is felakartam állni de mikor hirtelen megmozdultam valami rettenetes fájdalom nyílalt a hasamba.
-Áhh.- mondtam mire Damon gyorsan megfordult.
-Mi az?- kérdezte aggódóan majd ránéztem.
-Nem tudom de ez nem egy normális hasfájás volt.- mondtam mire Damon félelemmel nézett a szemembe.Ekkor Stefan lépett be egy középkorú nővel az oldalán.Mikor a nő megpillantott kissé szigorú tekintetet vetett rám majd közelebb jött.
-Hogy hívnak?- kérdezte a nő komoly tekintettel.
-Elena.- mondta kissé remegő hangon.
-Nos Elena...- mondta majd a kezemet a kezébe szorította és elkezdett valamit beszélni.Közben kíváncsian figyeltem tekintetét de szeme csukva volt szóval nem lehetett sok mindent kivenni belőle.Egyszer csak  hatalmas fájdalom nyílalt a hasamba.De ez most nem csak pár másodperces volt.Damon aggódva lépett mellém.Elakarta nyomni a nő kezét.
-Nem nyúlsz ide.- mondta a nő miközben én hatalmas fájdalmaimmal küszködtem.Damon szomorúan és aggódóan nézett rám majd lassan a fájdalom elment.
-Mit csinált vele?- kérdezte Damon majd a nő elengedte a kezem Damon pedig rögtön magához ölelt.
-Csak kiderítettem az igazat.- mondta nyugodt arccal.
-És mit derített ki?- kérdeztem rekedtes hangon.
-Szívem nagyon erősnek kell most lenned.Semmiféleképpen ne engedd el magad.Minden fájdalmat tűrj majd el.Ha mégis valami probléma lenne keress fel.Stefan drága te tudod hol találsz.Sok sikert Elena.- mondta a nő majd kiment az ajtón.Stefan csak egy pillantást vetett rám majd ő is elment.
-Jól vagy?- kérdezte Damon aggódó tekintettel.
-Nem tudom.- mondtam majd jó szorosan hozzá bújtam.
-Nézd szeretlek Elena akármi történjen én mindig itt leszek neked.Nem engedem hogy bármi bajod legyen.- mondta Damon majd ő is magához vont.
-Fáradt vagyok.- mondtam majd Damon szemébe néztem.
-Akkor pihenj.- mondta majd elengedett.
-De te is gyere velem.Nem akarok egyedül lenni.- mondtam majd magam után húztam.
-Rendben.- mondta és egy kisebb mosolyt csalt arcára.
Felmentünk a lépcsőn én pedig ledobtam magam az ágyra.Majd Damon is odajött betakart én pedig jó szorosan hozzá bújtam.Majd így merültem mély álomba.

Fontos!!

Szijjasztok! Mivel tudjátok hogy sok blogom van így mindegyiket beosztottam egy napra.Így néz ki:

• Hétfő:(nem sokára lesz egy új blogom amit be fogok nektek linkelni.Azt fogom ezen a napon írni)

• Kedd: Maybe Love?

• Szerda: Nancy zűrös élete

• Csütörtök: Damon's and Elena's love

• Péntek: A szerelemnek ára van

Ez a menet szünet utántól szóval (nekem) Keddtől indul be (április 10.).Most még bármelyikre írhatok bármelyik napon.Az új blogom linkjét és információit pedig nem sokára hozom.
Puxy: Bíííía

12.fejezet A vég

Szijasztok itt az új fejezet remélem tetszik majd.

Puxy:Bííía

Új szereplő:
Tyler


Damon állapota napról napra rosszabb lesz.Bonnie-ról azóta sem tudunk semmit.Tegnap Damon nem ismert fel és majdnem megharapott.Aztán végül felismert és majdnem sírt annyira sajnálta.Minden percben itt vagyok vele.A feláldozásig pedig már csak 2 nap van.Ha nem találjuk meg Bonnie-t akkor.....ki sem bírom mondani.
Valaki kopogott megfordultam és Bonnie állt ott.
-Bonnie!.- mondtam.
-Nem hagyott nyugodni ez a helyzet szóval utána kerestem.Van egy varázsige de ahhoz kell egy vámpír és egy vérfarkas.A vérfarkasnak valamilyen módon kapcsolódnia kell vagy Klaus-hoz vagy Emily-hez.A vámpírt pedig Klaus-nak kellett átváltoztatnia.Ha megvannak akkor szóljatok.- mondta Bonnie és kiment de Stefan útját állta.
-És mi van ha már megvan?- kérdezte Stefan Bonnie-ra nézve.
-Kik azok?- kérdezte Bonnie Stefan-tól.
-Egy hibrid lehet?- kérdezte Stefan mire Bonnie feleszmélt.
-Mi az a hibrid?
-Félig vámpír és félig vérfarkas.
-Ha vámpírrá Klaus változtatta a vérfarkassága pedig kapcsolódik hozzá akkor igen.
-Elmegyek Tyler-ért ti nem menjetek sehova.- mondta.Szóval Tyler-nek hívják.Bonnie csak egy szia-t mondott és elment.Én pedig visszabújtam Damon-höz.
-Nemsokára rendbe jössz.- mondtam szipogva Damon-nek.
-Ne sírj miattam.És ha esetleg nem élem túl ígérd meg hogy nem fogsz utánam sírni egyfolytában.- mondta mire én ránéztem.
-Damon NEM fogsz meghalni.- mondtam majd megcsókoltam.Ekkor megint köhögni kezdett.Stefan-nal az elmúlt 4 napban rájöttünk mivel lehet csillapítani a köhögését.Persze ez neki nem a legkellemesebb de legalább nem fog tőle megfulladni.Ez a szer pedig nem más mint a vasfű.Gyorsan utána nyúltam és megitattam Damon-nel.Egy kicsit lecsillapult  majd rám nézett.
-Elena kaphatok egy kis vért?- kérdezte mire én bólintottam.Az éjjeli szekrény mellett van egy hűtőtáska abban van egy csomó tasak vér.Abból kivettem neki egyet és megitattam vele.Ilyenkor mindig jobban nézett ki még néha fel is bírt kelni.-Nem lenne jobb ha átmennénk egy másik szobába?-kérdeztem rám nézve.
-Miért?- kérdeztem csodálkozva.
-Ezek után ez a szoba nem a kedvenc helyed lesz.- mondta.
-Nem megyünk sehova itt maradsz velem.- mondtam majd hozzábújtam és simogattam a karját.A karján néhol éreztem kidudorodó dolgokat ezért felültem és az ölembe tettem a kezét.Felhúztam az ingjét és tele volt kékes pirosas kiütésekkel.- Damon ez nem fáj?- kérdeztem majd a kezére nézett.
-Észre sem vettem hogy itt van.- mondta majd gyorsan a Bonnie által talált könyvért nyúltam és utána néztem.Azt írta hogy kamillával tudjuk csillapítani de az csípni fogja a kezét.Persze Damon rögtön belegyezett hogy tegyük rá.Majd mikor rátettem elkezdett ordibálni a fájdalomtól.Én gyorsan lekaptam a kezétől és megöleltem.
-Semmi baj.- mondtam majd megpusziltam a homlokát.Ekkor lépett be Stefan és Tyler.Vagyis gondoltam hogy ő Tyler.
-Hívd fel Bonnie-t készen állunk.- mondta Stefan majd Tyler-re néztem aki egyezően bólintott.Felhívtam Bonnie-t aki egy Oké-val le is tette.Majd nem sokkal később meg is érkezett.
-Kezdhetjük?- kérdezte Bonnie Tyler-re nézve.
-Persze.- mondta majd Bonnie elkezdett valamit mondani amitől Tyler vérfarkas lett.Felkapta az egyik "mancsát" és elvágta.A vért beletette egy pohárba.Majd visszaváltoztatta és Tyler szeme alatt az erek elkezdtek kirajzolódni a szeme vörös lett a foga pedig nagy agyarrá nőtt.Majd megint elvégta a kezét és ennek az énjének a vérét is beletette egy pohárba de ez már egy külön pohár volt.Majd megint elkezdett beszélni és a két pohár vért egybe borította.A vérből egyszer csak víz lett majd újra vér.Majd kellett bele még vasfű és kamilla.Ezután még beszélt és aztán idenyújtotta nekem a poharat.
-Itasd meg vele.- mondta majd odamentem Damon-höz és átnyújtottam neki a poharat.Segítettem neki felülni majd megitattam vele.Látszott az arcán hogy a verbéna mardossa belülről de tudta hogy ezt most ki kell bírnia.Majd lassan visszafektettem.Odamentem Bonnie-hoz hogy beszéljek vele.
-Köszönöm Bonnie.- mondtam de Bonnie csak bólintott és elment.
-Bonnie várj.- mondtam de ő nem várt csak elszéledt.Megköszöntük Tyler-nek hogy segített nekünk akiről kiderült hogy Damon és Stefan unokaöccse.Majd ő is elment.
-Gondolod hogy most már jobban lesz?- kérdeztem Stefan-tól.
-Muszáj hogy jól legyen.- mondta.
-Valld be te is aggódtál érte.- mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.
-A bátyám muszáj.- mondta majd eltűnt.Meg akartam kérdezni hogy van Jane de erre nem adott esélyt.Bementem Damon-höz aki még mindig ugyanúgy feküdt az ágyamon.
-Hogy érzed magad?- kérdeztem aggódóan.
-Elena ez nem fog 2 perc alatt hatni.- mondta mosolyogva.
-Talán ha pihensz akkor jobb lesz.- mondtam majd befeküdtem mellé és elaludtunk.Csak remélni tudom hogy reggelre minden jobb lesz hogy Damon újra olyan lesz mint régen.

11.fejezet Átok

Szijjasztok.Itt is van a következő fejezet.Remélem tetszik majd nektek.

Puxy Bíííía

Most nem álmodtam rosszat.Persze hogy nem hisz annak a karjaiban vagyok akit szeretek.De nagyon megijesztett ahogy kinézett a szeme alatt fekete és piros karikák voltak és szinte alig élt.Mondott valami olyat is hogy adtak neki egy hetet.De erre nem figyeltem oda és bánom mert nem tudom mire.Gondolatmenetemet köhögés zavarta meg.Gyorsan felpattant a szemem és Damon-re néztem aki szinte fulladozott annyira köhögött.
-Mi a baj Damon?- kérdeztem aggódóan de ő nem válaszolt csak köhögött.- Damon.........Damon.....mi a baj?- kérdeztem szinte ordibálva majd a telefonhoz nyúltam és Stefan-t tárcsáztam.
-Elena hol a fenében vagy?- kérdezte Stefan szinte ordibálva.
-Most azonnal gyere ide baj van.Siess légyszíves.- mondtam majd megöleltem Damon-t aki egy kicsit lenyugodott.Jó szorosan öleltem.
-Semmi baj.Itt vagyok.- mondtam és közben el nem engedtem.Majd nem sokkal később csengettek.- Lemegyek kinyitom addig jól leszel?- kérdeztem.
-Szerintem igen.- mondta majd lassan kibújtam öleléséből és az ajtóhoz siettem.
-Na végre.Cica mit gondolsz hogy ilyet csinálsz?- kérdezte Stefan de én nem mondtam semmit csak elkezdtem a szobám felé húzni.- Mi a....??- mondta Stefan mikor meglátta Damon-t.
-Mikor este hazaértem itt ült az ágyam szélén.Nagyon rosszul nézett ki de most még rosszabb.Az előbb annyira köhögött hogy majdnem megfulladt.Mi baja lehet?- kérdeztem Stefan-t aki komolyan nézte Damon-t.
-Király.- mondta mire én kérdően néztem rá.
-Mit mondtál?- kérdeztem mikor ő rám nézett.
-Emily átkot varázsolt rá.
-Ezt hogy érted?- kérdeztem de ő nem válaszolt.- Mondott valami olyat hogy egy hetet adtak neki.- mondtam majd kérdően néztem Stefan-ra.
-Az átok egy hétig hagyja életben utána meghal.- mondta mitől én sírni kezdtem.
-Hogy mi?- kérdetem majd odamentem Damon-höz.- Ezt te miért nem mondtad?- kérdeztem és közben sírtam.
-Nem akartam hogy ez hatással legyen rád.- mondta szinte alig érthetően annyira nehezére esett még a beszéd is.Ettől csak még nagyobb sírás roham tört rám.
-Mivel lehet visszafordítani az átkot?- kérdeztem Stefan-tól aki gondolkozó tekintéssel bámulta a földet.
-Kell egy boszorkány de nem az amelyik az átkot okozta és legfőbb tényező hogy rokona legyen.- mondta Stefan.
-Hát ez óriási honnan szerzünk olyat?- kérdeztem majd Stefan elmosolyodott.
-Én már találtam.- mondta Stefan.
-És ki az?- kérdeztem.
-Nos mivel Emily családi neve Bennett.
-Bonnie.- mondtam csodálkozva.Nem hiszem el hogy legjobb barátnőm boszi ez valami eszméletlen.
-Igen cica.- mondta mire én autómatikusan pofon vágtam.
-Ha még egyszer lecicázol a következő ütést a tököd kapja.- mondtam majd láttam Damon-ön hogy egy kicsit elnevette magát.Örültem hogy ebben a haláli hangulatban egy kicsit sikerült viccessé tenni a légkört.
-Akkor én elmegyek Bonnie-ért te pedig vigyázz Damon-re.A fejét és a testét tekerd be kamillával hogy egy kicsit enyhüljön a fájdalma.Majd jövök.- mondta majd egy szempillantás alatt eltűnt.
-Lemegyek és megcsinálom amit Stefan mondott ugye nem lesz semmi baj?- kérdeztem aggódva.
-Nem hiszem .- mondta majd nyomtam egy csókot homlokára.Lementem és amilyen gyorsan csak tudtam megcsináltam amit kell.Majd felmentem.
-Segítsek levenni a felsőt vagy letudod magadtól?- kérdeztem mire ő elmosolyodott.
-Inkább segíts.- mondta majd én is elmosolyodtam és odamentem hozzá.Kigomboltam a felsőjét és egy kicsit megakadt a szemem izmos felsőtestén.
-Tetszik mi?- kérdezte mosolyogva.
-Mi az hogy.De neked i tetszenek a melleim nem?- mondtam majd elmosolyodott
-Mi az hogy.- mondta mosolyogva.Majd felültettem alátettem a törülközőt.Közben végig ölelt ami nagyon jól esett.Majd gyengéden segítettem neki lefeküdni aztán a fején is körbe tekertem a kis kendőt.Aztán leültem mellé és simogattam a karját.
-Ha most nem lennék ilyen "átkozott" biztos nem unatkoznánk.- mondta majd elmosolyodott.
-Ó igen?Majd bepótoljuk.- mondtam de ő elkomolyodott.
-Vagy nem.- nem tudtam rá semmit válaszolni mert megjöttek Bonnie-ék.
-Szia Elena.- mondta majd megölelt.
-Nos Bonnie tudjuk mi vagy .-mondta Stefan.- És szeretnénk ha segítenél nekünk.
-Még is miben?
-Levenni egy átkot Damon-ről.- mondtam Bonnie felé fordulva majd egy kicsit arrébb álltam hogy lása Damon-t.
-Nem biztos hogy tudok.Én nem vagyok olyan erős.- mondta Bonnie félénken.
-Ugyan már Bennett vagy erősebb vagy bárkinél.- mondta Stefan.
-De nem tudok semmit és könyvem sincs.- mondta Bonnie.- Sajnálom Elena.- mondta Bonnie és kiszaladt a szobából.

Videó

Szijjasztok találtam egy tök jó vidit és szerintem a zene is jó csak a közepe egy kicsit hülye de amúgy jó.Nézzétek meg.

Puxy:Bíííía

10.fejezet Magyarázatok

Szijjasztok a vártnál hamarbb sikerült leülnöm és megírni.Remélem tetszeni fog bár igaz ez rövid lett de tetszeni fog nektek a vége.

Puxy:Bíííía

Kómásan keltem és furcsa módon egy ház nappalijában találtam magam.Nem sokkal később a szobába belépett egy nő de engem figyelembe se vett.Hiába kiabáltam neki mintha itt se lennék.Aztán jött be Damon.Hirtelen felálltam de ő nem engem hanem a másik csajt kezdte el csókolgatni.Én csak kiabáltam utána majd egy szempillantás alatt előttem termett és megragadta a nyakamat és addig szívta míg teljesen ki nem ürült belőlem a vér.
-Elena!Gyerünk már ébredj fel itt vagyunk.- hallatszott a hang kissé furcsán majd nehezen kinyitottam a szememet és Stefan keltegetett. Ezek szerint csak álmodtam.Rémes volt nem is bántam hogy álom volt.Lassan feltápászkodtam és egy hotel szobában találtam magam.Gondolom Stefan hozhatott fel míg aludtam.Oldalra néztem és Jane bámult engem.
-Jesszus!- mondtam rémülten.
-Bocs megijesztettelek?- kérdezte szomorúan.
-Annyira nem.- mondtam mosolyogva majd felálltam.
-És mégis innen hogyan tovább?- kérdezte Jane.
-Nem tudom de muszáj megtalálnunk.- mondtam majd az ablakból kezdtem bámulni a csodás kilátást.
-Lena semmi nyomot nem hagyott maga után azon kívül hogy kiderült Florida-ban van.Te sem gondoltál bele igazán ugye?- kérdezte.
-Egy utálom a Lena-t.Kettő de tudtam mire vállalkozok és megfogjuk találni.Szóval ne lustizz hanem nyomás keressük meg.- mondtam majd felpattantam és elmentem ruhát keresni.Miután felöltöztem Stefan aggósóan nézett rám.
-Mi az?- kérdezte komoly arccal.
-Hát ....tudom hol van Damon.- mondta de arca nem változott.
-Igen?És hol?- mondtam boldogan de az ő arca ugyan olyan volt.
-Már jártunk itt Florida-ban 1967-ben..Itt ismerkedett meg egy boszorkánnyal.- mondta.
-És?Mondjad már Stefan!.- mondtam sürgetve.
-Azt a boszorkányt még akkor ismerte meg amikor Anne összetörte a szívét.
-Ki az az Anne?- kérdeztem.
-Anne az első szerelme volt még Katherine előtt.Házasok voltak de Anne egy furcsa James nevű pasiért hagyta el Damon-t.Ekkor Damon felkereste Emily-t.
-És mégis miért?
-Hogy varázslat segítségével újra ember legyen és könnyebben meg lehessen ölni őt.De most nem teszi magát emberré.- mondta.
-Akkor?- kérdeztem aggódva.
-Van egy bizonyos feláldozás amire egy vámpírnak önszántából kell jelentkezni.A feláldozás azt jelenti ha feláldozzák a vámpírt akkor az összes vámpír élete jobb lesz.Szóval nem kell a naptól tartanunk bár mi eddig sem tartottunk gyűrű segítségével.A tőr és a fagolyó sem ölne meg minket.Erre akar jelentkezni Damon.- mondta.
-Hogy találja meg őket?- kérdeztem szinte sírva.
-Emily fia aki vámpír már több ezer éves....
-Állj állj!Hogy lehet Emily fia több ezer éves ha ő egy boszi?- kérdeztem lepődötten.
-Ő egy nagyon erős boszorkány szóval megtudta oldani az öregségét.- mondta.- Szóval a fia a vámpírok alkotója ő a feláldozó.
-Hol vannak?- kérdeztem.
-Van egy sejtésem de ahhoz nagyon bátornak kell lenned.- mondta majd én bólintottam.


A kocsiban nem sokat beszélgettünk.Nagy volt a csend ami zavart is meg nem is.Sokat gondolkoztam főleg azon hogy miért hívott ide Damon ha egyszer meg akar halni?
-Stefan?- mondtam.
-Mondjad cica.- mondta mosollyal az arcán.
-Gondolom te tudod milyen Damon írása.- mondtam mire ő belenézett a tükörbe.
-Igen miért?- kérdezte kíváncsian.
-Mert szerintem nem Damon írta a levelet.- mondtam mire Stefan a kezét hátranyújtotta.
-Ad ide a levelet.- mondta én pedig átadtam neki.- Basszus.- mondta majd rám nézett.
-Mi az? -kérdeztem.
-Tökre félre lettünk vezetve.- mondta majd megállította a kocsit és kiszállt.
-Hogy érted?- kérdezte Jane.
-Damon nincs itt.Mystic Falls-ba van.Azért csalogattak minket ide hogy......
-Mi hogy?- kérdeztem de Stefan csak annyit mondott hogy "Szálljatok be".Beültünk és az úon hiába kérdeztem semmit sem mondott Stefan míg sírni nem kezdtem.
-Jól van elmondom.Szóval az egész feláldozó szarság Mystic Falls-ban van.- mondta.
-Ezt honnan tudod?- kérdeztem komoly arccal.
-Könnyű.Csodálkoztam hogy Sage megjelent és átadta Katherine fenyegető üzenetét.Azt az üzenetet nem Katherine hanem Klaus Emily fia küldte.Ezzel csalogat téged oda.Gyorsnak kell lennünk vagy különben megöli Damon-t.- mondta.A kocsival úgy hajtott mint egy őrült.Csodáltam hogy nem jött utánunk rendőr.


                                                                -----------------------


Megkértem Stefan-t hogy engem rakjanak ki otthon mert van pár cuccom amit átviszek hozzájuk. Mikor beléptem égett a lámpa.Gyorsan beszaladtam és a szobámba vettem az irányt hol egy meglepő dolog fogadott.
-Damon!Úristen jól vagy?- kérdeztem de ő csak kómásan nézett rám.Megöleltem jó szorosan ahogy ő is hisz nem engedte el a kezemet.- Bántottak?- kérdeztem majd rém nézett.
-Azt mondták még van egy hetem.- mondta majd a vállamra tette a fejét.
-Damon.Ugye tudod hogy hülyeséget csináltál?- kérdeztem majd ő kérdően nézett rám.- Szeretlek.Mindig is  szeretni foglak.Érted?Nem hagylak el.- mondtam majd megcsókoltam amit ő hevesen viszonzott.Majd lefektettem az ágyra és hoztam neki egy meleg tejét hogy felfrissüljön.Majd hozzá bújtam és így aludtunk el.