Elena A nevem Elena Robertson.19 éves vagyok és egy kis városban Mystic Falls-ban élek.Van egy húgom Jane.Szüleim meghaltak még mikor kicsik voltunk szóval nem nagyon ismertük őket.Most anya testvére Alaric nevel minket.Legjobb barátnőm Bonnie de mivel 2 évvel fiatalabb testvére Caroline mindenhova elkíséri ő is jó barátnőm lett.Pasik terén nem én vagyok a legszerencsésebb.Volt már egy de ő megcsalt azóta nem is próbálkozok.
Ma a leendő egyetememre megyünk.Most mondják el mik a teendők.Már nagyon várom.Az egyetlen egyetem Mystic Falls-ban.De ez nem azt jelenti hogy gyenge igen is kemény.Nehéz volt bekerülni.
-Gyere már Elena.Már régóta csak rád várunk.
-Jó jó!Csak nem tudom mit vegyek fel.
-Nadrágot és pólót.- mondta viccesen az ajtóban álló Caroline.
-Oké kész vagyok!Ez jó lesz?
-Fantasztikus gyere menjünk már.- Bonnie megfogta Elena karját és egészen a kocsiig vonszolta.Majd beültek és meg sem álltak a célig ami a Mystic Falls-i Egyetem volt.Látszott Elena arcán az izgalom de nem annyira mutatta ki.Bonnie rengetegszer átolvasta a mai napra írt szövegét amit már vagy 20-szor átírt.Elena tudta hogy nincs szükség betanult szövegre mert amire odaér hogy elmondhassa elfelejti.Szóval majd rögtönözni fog ami eddig bevált nála.Egyre közelebb értek az egyetemhez ami Elena-ból egyre nagyobb izgalmat váltott ki.Nem tudott másra gondolni csak arra hogy el ne rontson valamit.Majd mikor már a kocsi is leparkolt lefagyott.
-Elena nem akarsz bejönni?
-De persze már is.- mondta remegő hangon.
-Nézd tudom hogy izgulsz ne leplezd.- mondta neki Caroline.Caroline igazából még csak 17 éves és a tanulásban sem jeleskedik mit keres ő itt egyáltalán?
Elena kiszállt a kocsiból és az ajtóhoz igyekvő egyetemisták nézte.Vajon ők is ennyire izgulnak mint én?Mondta magában bár a választ ő maga is jól tudta.Végül bement az ajtón és egy hatalmas nagy terem tárult elé.Olyan volt mint egy színház.Voltak székek és egy színpad ahol két ember állt most.Elena azon gondolkozott hogy vajon már el kell mondani amiből készült vagy nem?
-Elena gyere üljünk le majd mondják a nevünket.
-De most nem nagyon vagyok tisztába a dolgokkal.
-Nos most mondják el kivel és milyen feladatot kell csinálnod hogy felvegyenek.
-Tanárral?
-Nem egy leendő egyetemistával egy olyannal mint te.
-Ó értem hát...remélem téged kaplak.- mondta Elena.Majd egy hangot hallott amitől megremegett
-Elena Robertson-t kérjük a színpadra.- mondta a hang amitől Elena autómatikusan akarata ellenére is felállt.Felment a színpadra és egy hatalmas tömeget figyelt amely csak őt bámulta.Majd mikor felhívták egy másik név hallatszott el.
-Damon Laurens.- izgult-Nagyon is.Nem bírt ránézni a férfire akit mellé sorsoltak.De muszáj volt.Ránézett a lépcsőn feljövő férfire és szemei kitágultak.A férfi tökéletes volt minden szemszögből nézve.Izmos helyes.Ahogy egyre közeledett Elena felé egyre jobban vette a levegőt.Majd a velük szemben ülő férfi elmondta mi a teendőjük és leküldték őket a színpadról.
-Szia Damon Laurens.
-Helló Elena Robertson.- mondta és megfogták egymást kezét.Elena-n végig ment az a kellemes érzés amit akkor érzett amikor megérintette a sima kezet.
-Ha akarod mehetünk hozzám is megcsinálni a projectet.
-Persze az jó lesz.Hol laksz?- kérdezte Elena és a férfi egy cetlit adott Elena kezében.
-Ma este hatra gyere le.
-Rendben szia.- mondta Elena majd a férfi rá mosolygott és elment.Elena végig nézte míg a férfi elmegy.Csodálta tökéletességét.Most már tudta hogy kedves is.
-Na akkor megkaptam a legidegesítőbb lányt az egész földkeregségen .Te kit kaptál?
-Egy fiút Damon Laurens-t.
-Hűha egy pasi.Jól néz ki?
-Elmegy.- mondta Elena bár legmélyen teljesen másra gondolt.
Otthon.....
-Ric elmegyek a Grill-be majd hat előtt jövök.
-Rendben szia.- Elena sokszor elmegy a Grill-be már csak azért is mert ott egy csomó barátja ott szokott lenni.De most senki se volt ott.Tom-on kívül aki a suli volt suli leidegesítőbb pasija.Tehát Elena inkább elkerülte.Leült egy asztalhoz rendelt inni majd várt.Hívni akarta Bonnie-t de gondolta most úgyse ér rá mert Samantha-val tanul.Szóval egyedül ült ott és csak gondolkozott.Annyira nem volt min de próbálkozott.Az erölködését egy hang zavarta meg.
-Szia Elena.- hátrafordult hogy megnézze majd hirtelen mosoly keletkezett a száján.
-Szia Damon.Hát te?
-Nézelődök tudod új vagyok a városban és kiváncsi vagyok mi milyen.És te?
-Reméltem hogy itt lesz pár barátom de mindenki tanul szóval egyedül vagyok.A hugomat pedig szándékosan nem hoztam.- mondta nevetve.
-Hát most már nem vagy egyedül.Ha nem baj.
-Persze sőt örülök neki.Hogy hogy Mystic Falls-t választottad?
-Hát... öhm..... már korábban laktunk itt.De elköltöztünk családi okokból.
-Ó értem.És van testvéred szüleid?
-Van testvérem de nem tartjuk a kapcsolatot ahogy a szüleimmel sem.
-Hát legalább neked élnek.
-Neked nem?
-Nem sőt olyan kicsi voltam mikor meghaltak hogy nem is emlékszek rájuk.
-Ez szörnyű lehet.
-Lehet annyira nem szoktam belegondolni.- csönd következett amit Damon tört meg.
-És hogy állsz pasi téren?
-Most nincs.Vagyis egy ideje nincsen már.Te?
-Nekem sem.Volt egy de nagyon idegesítő volt.Mármint mindig átvert és közben a szomszéd fiúval meg annak a szomszédjával és így tovább kavart.
-Ne?Ez durva.
-Ja de mindenki tudta hogy velem van.- Elena száján majdnem az jött ki hogy én nem leszek ilyen de utána rájött hogy ők nincsenek együtt pedig milyen jó lenne már.Damon rámosolygott és megszólalt.- Szerintem semmi baj nem lenne belőle ha hamarabb kezdenénk el a tanulást.Jössz?
-Persze.Csak kifizetem.- mondta majd hagyott az asztalon pénzt és elmentek.
Egy hatalmas házhoz értek ami csodaszép volt.Elena számára elérhetetlen volt egy ilyen házban lakni.Bementek majd Damon levette Elena kabátját és a fogasra akasztotta.Felmentek egy szobába ami hatalmas volt.Bár nagy házban nagy szoba.
-Ülj le mindjárt hozom a cuccot.
-Rendben.- Elena felállt és elkezdett nézelődni.Ami a legfurcsább volt hogy ebből a házból el lehetett látni az övékéhez méghozzá az ó ablakához.
-Látom megvizsgáltál mindent!
-Nem...én ...csak....izé....
-Nem semmi gond nincs vele.De azért nyugtass meg semmi szörnyű dolgot nem találtál ugye?
-Nem....Innen el lehet látni a szobámig.
-Igen?Nem is tudtam.
-Igen látod?- és a szobája felé mutatott.Majd a szemük összetalálkozott és egyre közelebb mentek egymáshoz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése