9.fejezet Következmények.

Szijasztook.Új blogom van Maybe Love?  címmel.Látogassátok ezt is.Na most pedig jöjjön egy kis meglepetés amit a fejezetben olvashattok.

Elena
Reggel nagy fejfájással ébredtem.Lementem a konyhába és bevettem valamit hátha segít de nem.Szinte még csak rosszabb volt.Damon még aludt jó mélyen.Visszafeküdtem mellé és próbáltam emlékezni a tegnap estére de semmi sem ugrott be.Arra emlékszek hogy még nappal sétálgattunk nézelődtünk.Beültünk egy kávézóba.Majd elmentünk egy strandra és innen minden homályos.Emlékszem hogy ittunk egy pár pohár Wisky-t na de hogy annyit.Hogy elfelejtsem mi történt.Bementem a fürdőszobába hogy egy kicsit felfrissítsem magam és hogy megmossam az arcom.Megengedtem a csapot majd a tükörbe néztem és a nyakamon egy hatalmas nagy seb díszelgett.Nem fájt de most hogy észrevettem egyre jobban kezdem érezni hogy van.Lemostam és ahogy a száradt vér lejött róla egyre jobban látszott kéz lyuk jobban mondva két harapásnyom a nyakamon.Majdnem sikítottam de visszatartottam.Talán Damon?Nem az nem lehet hisz ő nem bántana.Vagy mégis?Nem emlékszek semmire.Kimentem a fürdőszobából de Damon nem feküdt a helyén.Egy kicsit megijedtem hisz ha ő harapott meg akkor megőrülhetett vagy nem tudom.Lassan kezdtem lépdesni az ajtó felé.Csörömpölést hallottam amitől megijedtem majd tovább mentem.Lent Damon pakolászott vagy keresgélt valamit.Próbáltam csendben lenni hogy kiosonjak de gondolom egy vámpírnál ez lehetetlen.Már az ajtónál jártam felkaptam egy cipőt és egy tollért valamint egy papírért nyúltam hogy ezt valahogy megtudjam magyarázni Damon-nek.Mikor befejeztem az írást halkan kinyitottam az ajtót fogtam egy taxit és ki a reptérre.Nem tudom hogy lehetett ez hogy nem hallotta mikor kijövök de örültem neki.Majd megérkeztem a reptérre és felszálltam az első gépre ami indult.Útközben sokszor rám jött a sírás néha bennem volt hogy ez nem volt így kedves gesztus de most e pillanatban félek Damon-től.Mielőtt leszálltam volna egy pasas odajött hozzám.
-Jó napot.- mondta kedvesen és mosolygott.
-Jó napot!Segíthetek valamiben?- kérdeztem kedvesen ahhoz az illő.
-Sajnáljuk de elfelejtettük megnézni az iratait.Lenne szíves ideadni?- kérdezte a pasas.
-Ó persze máris adom.- mondtam majd odanyújtottam.
-Köszönöm Mrs.Laurense.
-Tessék?Én nem vagyok Mrs Laurense én Robertson vagyok.- mondtam meglepetten.
-Pedig ide az van írva.- mondta majd a kártyán lévő névre mutatott.Talán este Vegas-ban hozzá mehettem?
-Bocsánat.Köszönöm.- mondtam mikor a pasas átnyújtotta a papíromat.Mikor leszállt a gép egy nem várt személy várt.
-Szia cica.Hallom elszöktél.- mondta Stefan nagy mosollyal az arcán.
-Talán Damon küldött?- kérdeztem unottan.
-Nem magamtól jöttem Mrs.Laurense.- mondta egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Mi bajod?Befejeznéd.- mondtam sértően.
-Jól van te tudod édes.- mondta de meg sem tudtam szólalni mert megfogta a csomagjaim és elment.Követtem majd beültünk egy kocsiba és a házukhoz vezetett.
-Talán itt van Damon?- kérdeztem lepődötten amiért ide hozott.
-Nem.Ahogy ismerem most valahol részegre issza magát és csajozik.- mondta gúnyosan.
-Ez nem Damon.- mondtam.
-Higgy amit akarsz.- mondta majd kinyitotta nekem az ajtót és bementünk.
-Szóval miért hoztál ide?- kérdeztem kíváncsian.
-Valaki aggódott érted.- mondta majd Jane ugrott a nyakamba.
-Hé.Minek örülsz ennyire?- kérdeztem nevetve.
-Azt hittem Damon bántott.- mondta majd kíváncsian néztem rá.
-Mi?Honnan veszed hogy olyan rossz?- kérdeztem.
-Stefan mondott pár dolgot.Nem a legjobbakat.- ekkor ránéztem Stefan-ra aki röhögött.
-Miért olyan vicces hogy ilyenekkel teteted a húgom?- kérdeztem .
-Nekem jó hogy bemocskolhatom a bátyámat.- mondta majd elkezdett röhögni.
-Tudjátok mit én hazamegyek.Engem nem érdekel a ti hülyeségetek na pá.- mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót.Hazamentem és lezuhanyoztam.Csodáltam hogy eddig Damon még csak egy "Hol a fenében vagy?"-ot sem írt nekem.De az hogy lehet hogy Stefan mindenről első kézből tud.A zuhanyzás közben sok mindenen gondolkoztam pedig azért mentem hol ellazuljak ami nem sikerült.Felvettem egy rövidnadrágot és egy pánt nélküli rózsaszín pólót.Mikor kész lettem lementem a konyhába készíteni magamnak egy szendvicset mert nagyon éhes voltam.Majd szettem magam és elmentem Bonnie-hoz aki nem volt otthon szóval elmentem a Grill-be.Itt sem volt sok ismerős szóval leültem a púlthoz rendeltem egy koktélt és eliszogattam.Közben bejött Stefan és amint meglátott sunyin vigyorgott.
-Mit akarsz már megint?- kérdeztem unottan.
-Most hívott a bátyám.- mondtam majd erre én is felfigyeltem.
-Igen?És mit mondott?- kérdeztem kíváncsian.
-Tudod ahhoz képedt hogy te hagytad ott igen érdekel.- mondta majd belekortyolt az italomba.
-Fújj!Most már a tied igyad.- mondtam majd oda toltam a koktélt.- Szóval mit mondott?- kérdeztem.
-Csak annyit hogy idézem "Mond meg annak a retkes ribancnak hogy ha megtalálom megölöm".- mondta majd majdnem elröhögte magát én meg csak lepődötten figyeltem.
-Nem ezt mondta igaz?- kérdezte unottan.
-Nem te milyen nagy lett volna már.- mondta majd folytatta.- Szóval azt mondta hogy mondjam meg neked hogy ő nem akart neked ártani nem is bántott és nem tudja miért mentél el.De ha neked így könnyebb akkor elfogadja.Épp ezért nem jön vissza Mystic Falls-ba hanem elmegy valamerre..- mondta majd én egy szó nélkül felálltam és elmentem.A kocsiban az egész úton sírtam és csak most jöttem rá hogy elcsesztem-Ahelyett hogy megbeszéltem volna vele csak elrohantam.Most valószínűleg vérig sértettem és szívét is ketté törtem.A nagy sírás közepette észre sem vettem hogy valaki a szágúldó kocsim elé állta majd én kisiklottam az út széléről és minden elhomályosult.
2 nappal később
A kórházban arra keltem hogy valaki fogdos.Ekkor láttam hogy az orvos nézi a pulzusom ami gondolom jó lehetett mert elmosolyodott.Mikor észre vette hogy fent vagyok rögtön megszólalt.
-Ó jó reggelt Mrs.Laurense.Jót aludt?- mondta a doktor.Nagyon furcsa volt nekem hogy Mrs.Laurense.nek hívott.Meg maga egyáltalán hogy Mrs.
-Hát ami azt illeti nem aludtam.Nem is tudom minek nevezzem ezt.- mondtam majd felé fordultam.- Ki mentett meg?- kérdeztem.
-Egy magas fekete hajú férfi.- mondta mire én észbe kaptam.
-Kék szeme volt?- kérdeztem lepetten.
-Igen.De a nevét nem mondta csak betette magát egy szobába megcsókolta és elment.- mondta mikor én szinte sírtam-Szóval itt volt.Még utoljára eljött megnézni.De miért ment el?Én vagyok a hibás miért ő teszi ezt?
-Jól van?Miért sír?- kérdezte az orvos.
-Semmi csak...- mondtam de nem tudtam befejezni a mondatot.Meg nem is tudtam volna mit mondni szóval hagytam.
-Ó szia cica.- mondta Stefan majd félre húztam a számat.
-Talán ő az ön férje?- kérdezte az orvos.
-Nem ő az öccse.A húgommal jár.- mondtam majd felültem.
-Mit akarsz Stefan?- kérdeztem közben az orvos kiment.
-Nos csak annyit hogy kaptál egy levelet.Meg mivel a "férjed"- itt elkezdett röhögni.- itt hagyott nincs ki haza vigyen ma szóval én vagyok a szállító szolgálat.
-Nagyon örülök.- mikor ideadta a levelet és kinyitottam és megláttam hogy azzal kezdődik Drága szerelmem Stefan-ra néztem.- Nem lehetne hogy magamban olvassam el?- kérdeztem majd ő bólintott egyet és kiment én pedig el kezdtem olvasni.
"Drága szerelmem.
Ha tudni akarod igen fáj hogy csak úgy elmentél.A választ ég mindig keresem hogy miért de nem találom.Ha te neked így jobb hogy nem vagyok melletted akkor nem állok eléd.Ahogy üzentem Stefan-nal elmegyek és nem mondom el hova.Tudd meg hogy mindig szeretni foglak.
Csók puszy Damon.
Utóirat:Mond meg Stefan-nak hogy kerülje a napfényt."
Könnyes szemekkel olvastam.Én nem akarok nélküle élni csak egyszerűen megijedtem.Ő csinál ebből olyan nagy ügyet.Mikor befejeztem Stefan lépett be.
-Gyerünk megyünk.- mondta majd segített összepakolni és elindultunk hazafelé.Megint a Salvatore-villa felé vette az irányt.
-Nyugi csak Jane akar látni.- mondta mire elmosolyodtam.
-Miért vagy vele?- kérdeztem komolyan.
-Nem tudom kedves lány mindig mosolyog még akarata ellenére és meg tud nevetettni.
-Szerelmes vagy belé?- kérdeztem mosolyogva.
-Meglehet.- mondta ő is mosolyogva.Majd bementünk és Jane rögtön a nyakamba ugrott.
-Szia.Jobban vagy?Annyira aggódtam- mondta majd jó szorosan megölelt.
-Igen köszy.- mondtam majd ránéztem.- Most ha nem gond fáradt vagyok.És aogy kivettem abból hogy Stefan az emeltre viszsi a cuccomat itt alszok. - mondtam majd felmentem.Pechemre Damon szobája lett az enyém és mindenhol az ő illata és cuccai voltak.Leültem az ágyra hol nem rég még boldogan ölelkeztünk és csókolóztunk és a kezembe vettem a levelet amit tőle kaptam.Újra és újra olvastam.De nem tudtam rájönni hogy vajon miért írta oda hogy Stefan kerülje a napfényt.Jó tudom vámpírok de akkor is miért írja le.Gondolkoztam gondolkoztam majd rájöttem.Napfény hát persze.Csak nem adja fel azt akarja hogy menjek utána.Leszaladtam a lépcsőn és a kanapén csókolózó Stefan-hoz és Jane-hez szaladtam.
-Először is fújj másodszor pedig.....
-Hé hé hé!Miért van ennyire jó kedved?- kérdezte Stefan lepetten.
-Tudom hol van Damon.- mondtam mosolyogva majd kérdően rám néztek.
-Hol?- kérdezte Stefan.
-Fent azt a levelet olvastam amit tőle kaptam.Utóiratnak írt egy olyat hogy "Mond meg Stefan-nak hogy kerülje a NAPFÉNYT".- mondtam majd érthetetlenül néztek rám.-Azon gondolkoztam miért írhatta oda és rájöttem.Napfény mint Florida.Florida-ba van Damon.És azért írta oda hogy ne menjünk oda de valahol sejtette hogy rájövök.Menjünk Florida-ba!- mondtam mosolyogva majd mind a ketten kérdően néztek rám.
-Már is?- kérdezte Jane.
-Igen szóval nincs mire várni öltözz pakolj megyünk Florida-ba.- majd kicsattantam a boldogságtól és csak ugráltam és mosolyogtam.Most végre sikerül ezt a félreértést tisztázni 5 nap után.