Elena
-Mr.Saltzman megölt egy személyt.
-Mi?
-Lelőtte.Ittas állapotban.A férfi csak egy megjegyzést tett Mr.Saltzman-ról ő pedig lelőtte.- nem hittem a fülemnek.Amint a rendőr kimondta csak Damon felé fordultam és elkezdtem sírni.
-Jól van semmi baj.Köszönjük hogy eljött biztosúr majd holnap bemegyünk a rendőrségre most le kell nyugodnia.
-Természetesen megértem.Majd holnap látjuk egymást.Viszlát.- Damon szorosan ölelt.El sem engedett amíg le nem ültünk a kanapéra sem.
-Ez....
-Nyugi Elena semmi gond.Ne beszélj.
-Olyan jó hogy vagy nekem.De nagyon ha nem lettél volna itt kit ölelhetnék?
-Tudom.
-Fel kéne hívnunk Jane-t és elmondani neki.De hogy?Hogy mondjam el neki?- és megint elkezdtem sírni.Damon jobban magához ölelt.Olyan jól esett.Én csak sírtam ő pedig ölelt.Nem olyan mint más pasi hogy csak kötelezettségből teszik.Ő nem ő azt akarja hogy boldog legyek és ne legyek szomorú.Matt iránt sosem éreztem azt amit most Damon iránt.Sokkal másabb vele lenni.Ha Damon megérint már csak attól meglágyulok.Matt-nél ez nem volt meg.És tudom hogy most vagyok igazán szerelmes.Valahogy sikerült elaludnom.Mikor felébredtem még mindig Damon karjaiban voltam.Ő nézte a tévét míg én aludtam.Láttam hogy néha.néha engem néz de úgy tettem mintha aludnék.Olyan aranyos volt hogy nem akartam hogy elrontsam.
-Tudom hogy fent vagy.- mondta mosolyogva.
-Ó pedig olyan aranyosan néztél.
-Tudom te pedig aranyosan aludtál.
-Még álmos vagyok.
-Akkor aludj.
-Felmegyek lefekszem az ágyba.
-Megyek én is.- mondta mosolyogva.Megfogtam a kezét és felmentünk az emeletre.Lefeküdtünk ő pedig magához ölelt.Én pedig mély álomba merültem.
Mikor felkeltem Damon már nem feküdt mellettem.Lementem inni egy pohár tejet.Mikor leértem megláttam Damon-t a falba szúrva egy karóval.Ezután Stefan termett előttem.
-Szia drága.Mehetünk?.- jól fejbe vágott és elhurcolt.Mikor felébredtem egy ház közepén találtam magam.Mikor felkeltem Stefan odalépett elém.
-Tudom hogy most egy ideig siratni fogod elhunyt szerelmed de túl esel rajta.Hamarabb mint hinnéd.
-Miért nem tudsz egyszerűen már békén hagyni?- mondtam kiabálva de ő csak odajött hozzám és megcsókolt.Egyszer csak minden kezdett homályos lenni majd újra kinyitottam a szememet.
-Mi a baj Elena?- kérdezte Damon mivel a riadtan ugrottam fel.
-Csak rosszat álmodtam.Nagyon rosszat.- mondtam.
-Mit álmodtál?- kérdezte Damon.De láttam rajta hogy ez nem csak egy olyan szimpla érdeklődés hanem komolyan gondolta.De én nem válaszoltam.-Elena mit álmodtál?- mondta egy kicsit emelve a hangján.
-Nem mindegy csak egy álom.
-Nem Elena fontos lehet.Légyszíves mond el.-felé fordultam és elmondtam mindent.Ezután mérgesen felállt és engem nézett.De vajon miért?Most biztos azt hiszi hogy valamilyen szinten tetszik nekem Stefan de ne.Sosem tudnék egy olyan férfibe szerelmes lenni.Meg most tudom hogy nekem csak Damon létezik.
-Elmegyek.Nemsokára visszajövök.
-Most haragszol rám?
-Dehogy haragszok.- mondta Damon és odajött hozzám és megcsókolt.-Az öcsémre haragszok.
-Mi köze van neki ehhez?
-Figyelj ha visszajövök mindent elmondok.De igérd meg hogy nem fogsz megijedni tőlem.
-Oké.......- mondtam félénken.Egy utolsó csókot lehelt az ajkamra és elment.Vajon mit akar elmondani.De az utolsó mondatából csak annyi jött le hogy valamiért félnem kéne tőle.Lementem hogy csináljak magamnak valami reggelit ekkor az ajtó kinyílt.Én pedig rettenetes félelemmel kaptam a késhez.
Damon
El sem hiszem hogy Stefan ezt tette.Sok mindenen mentünk keresztül de ha volt egy nő aki különleges volt számomra mindig tiszteletben tartotta.Sőt még néha örült is neki.Most nem tudom mi ütött belé.A villa felé tartottam.Idegességemben nem is emlékeztem hova tettem a kulcsot.Ki akartam nyitni de valaki beelőzött.
-Heló-heló.- mondta Stefan idegesítő mosollyal az arcán.
-Mi bajod?Megjött a kedved hogy álmodban smúzoltál a csajommal?
-Meg sőt még fel is idegesítettelek milyen jól kezdődik ez a nap.- mondta mosolyogva.- Nem jössz be?
-Ha még egyszer ilyet csinálsz megöllek.
-Damon!- mondta szinte kiabálva.-Elfelejtetted hogy az elmúlt fél évben erősebb lettem nálad?
-Amint mondtam itt nem az erőn van a hangsúly.- mondtam és egy félmosollyal jeleztem visszavágtam.
-Ma nem akarok viszályt.Amúgy is az én Gilbert-csajom megakarod nézni hogy hasonlít-e Elena-ra.
-A kid?- kérdeztem csodálkozva.
-Jane Gilbert.Elena húga pont megfelel.
-Miközben a húgával hemperegsz az ágyban magának Elena-nak meg rólad való csókolgatós álmot idézel?Szép nem mondom!- mondtam gúnyosan.
-Csak halkan nem akarom hogy Jane felkeljen.- mondta mosolyogva.Ha ezt Elena megtudja biztos kikészül.Annyi minden terhe van most.Meg lesz is amint visszamegyek hozzá és elmondom neki az igazságot.Az igazságot hogy én egy olyan lény vagyok amire nem vagyok büszke.Tettem dolgokat a múltban amire nem vagyok büszke.De sajnos Stefan ezeket bármelyik pillanatban elmondhatja Elena-nak aminek nem nagyon örülnék.
-Tudod ki van a városban bátyám?
-Jajj már megint hoztál valakit?
-Igen és olyan valakit akinek te nagyon örülni fogsz.
-Na ki az?
-Sage.- e név hallatán megrezzentem.Sage volt az aki rossz vámpírrá tette.Aki megmutatta hogy éljem a vámpíréletet úgy ahogy nem szerettem volna.Nehezen kupálódtam ki belőle.Félek ha újra meglátom megint rávesz valami hülyeségre és ezzel tönkre megy a kapcsolatom Elena-val.
-Látom lefagytál.Elértem célom.Tudod nagyon nehéz volt felkeresni de meg lett.Lesz egy kisebb összegű telefon számlád bátyus de nem baj hisz van pénzed nem?
-Mi a franc van veled Stefan?Tönkre teszel mindent.De miért?
-Komolyan nem tudod te állat?- mi a farnc?Miért nevez ő engem így?Mi baja van?-Tudod hallottam hogy Katherine meghalt.- szóval erről fúj a szél.Kb.45 éve azt hiszi hogy én öltem meg Katherine-t.Nem tudom hogy jutott ez eszébe de nem tudom neki bebízonyítani hogy nem én voltam.
-Stefan..
-Mit Stefan?Sosem fogom megbocsájtani hogy megölted.
-De Stafan nem én öltem meg.- mondtam szinte ordibálva.Ekkor megragadott és a falnak dobott.A lépcsőn Elena húga Jane jött le.
-Mi folyik itt?- kérdezte réműlten.Meg akartam igézni de Stafan tudomásomra juttatta hogy nem fog sikerűlni.De attól még jobban ledermedtem hogy miért nem.
Elena
-Elena.
-Meredith.Jól vagy?
-Igen csak..
-Mi csak bántott Ric?
-Nem nem bántott.
-Mitől lett ilyen.
-Elmondtam neki hogy terhes vagyok.- mondta sírva.
-De hát ez jó hír.
-Én is azt hittem de....de ezek szerint neki nem.- mondta sírva.Leültettem a kanapéra és adtam neki teát.Nem sokkal később nyílt az ajtó.Damon lépett be dühös arccal.
-Mi történt Damon jól vagy?- kérdeztem aggódva.Meredith gyorsan felpattant a kanapéról és csodálkozva nézte Damon-t.
-Meredith felmegyünk Damon-nel elleszel?
-Persze.- felmentünk és Damon leültetett az ágyra.
-Mondtam hogy ha visszajövök elmondok mindent.
-Igen.Hallgatlak.
-Nézd Elena ez nagyon nehéz.De igérd meg hogy nem fogsz félni tőlem és nem szaladsz el.
-Megígérem.Hisz csak nem lehet annyira rossz.
-Gondolom láttad ahogy Stefan-nal küzdöttünk.Láttad az arcom a gyorsaságom láttál mindent.
-Igen.- mondtam egy kicsit félénken.De nem féltem hisz ha Damon eddig sem bántott most sem fog.
-Szóval mindennek megvan az oka.
-És mi az ok?
-Hogy vámpírok vagyunk.
-Mi?Te hülyének nézek Damon?
-Nem Elena dehogy.Ez az igazság.
-Nem hiszem el.Sose gondoltam volna hogy ilyen hazudós vagy.Takarodj innen.
-Elena...
-Nem menj innen.- meg akart csókolni de elhúztam a fejem.Szomorúan ki ugrott az ablakon és már itt sem volt.
Éjszaka...
Damon
Valahogy éreztem hogy Elena így fog reagálni.Úgy érzem már semmi esély arra hogy újra vele lehessek.Gondolatmenetemet a csengő zavarta meg.Ki lehet az a marha aki ilyen szar kedvemben ide jön.Mikor kinyitottam az ajtót minden düh elszállt.Elena állt ott.Ami a legfurcsább volt egy pálinkás üveggel a kezében.
-Áh itt van a vámpírpasim.
-Elena te része vagy?
-Nem te buta.Én nem szoktam inni.
-Nah gyere.- fogtam és az ölembe kaptam.Leültettem a kanapéra de ő csak beszélt.
-Vámpír...- mondta és csak röhögött.- Ismertem egy vámpírt.Ma szakítottam vele tudtad?
-Elena.
-Ne most én beszélek.- mondta kuncogva.-Tudtad mennyire beléd szerettem?- mondta és az arca komollyá változott.- Erre te beállítasz azzal hogy vámpír vagy?
-Ha meg nem mondom el jobban kiakadsz.
-Az igaz.- mondta nevetve.- Csak annyit hogy te tényleg szeretsz?
-Persze.Mindennél jobban szeretlek Elena.
-És ugye nem csak játék volt amit tegnap csináltál velem?
-Nem dehogy az tiszta szívemből tettem.- mondtam.Elena egyre közelebb jött hozzám- Csak tudd hogy én is ugyanígy érzek.- mondta.Én nem vártam semmire. se szóra se cselekedetre fogtam és megcsókoltam.Azonnal letepertem és ő nem ellenkezett.Nagyon örültem neki hogy megbocsájtott.De még van egy nehéz dolgo amit el kell neki mondanom.És tudom hogy ettől valószínüleg megint nagyon kiakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése