Szijajsztok itt is va a következő fejezet.Remélem tetszeni fog nektek.Puxy:Bííía
-Mit akarsz?- kérdezte Damon.De Klaus semmit sem mondott csak vámpírsebességgel előttem termett.
-Nyugi drága Elena amíg ilyen állapotban vagy nem öllek meg.Most még benned van Damon vére.De majd 3 hónap múlva.- mondta majd kiszéledt az ajtón-Damon gyorsan odasietett hozzám.
-Hogy jött ez be?Nem is hívták be.- mondta Damon .- Francba.
-Mi az?- kérdezte aggódva.
-Ő volt Alaric testében aznap.- mondta Damon majd rám nézett.
-Át kell íratnod valaki másra a házat vagy a mi hátunkat a tiedre melyiket szeretnéd?
-A tieteket.- mondtam.
-Akkor menj pakolj össze.Utána elmegyek keresek valakit addig Jane és Stefan vigyáz majd rád.- mondta Damon amjd felszaladtam az emeletre és elkezdtem pakolni.Viszonylag hamar kész lettem bár így nehezebb pakolni hogy egy hatalmas nagy "labda " van a hasad helyén.De persze most ez a "labda" a legfontosabb számomra.Mikor kész lettem leszaladtam a lépcsőn Damon-höz.
-Ne szaladj még valami bajod lesz.- mondta Damon majd megfogta a kezemet és szinte lesegített a lépcsőn.Majd bepakolt a kocsiba közben én beültem majd ő is és indultunk is.Mikor bementünk a Salvatore villába Jane és Stefan csodálkozva néztek ránk.
-Sziasztok hát ti?- kérdezte Stefan mikor a csomagokra nézett.
-Nem sokára mindent elmondunk.- mondta Damon.- Én elszaladok a hivatalba mindjárt jövök.- mondta majd egy csókot nyomott a számra.Majd Stefan segített cipelni a csomagokat jobban mondva ő cipelte a csomagokat.Majd fent leültem Damon ágyára mivel az ő szobájába költöztünk és Jane odajött hozzám.
-Jó nagy már a pocid.Olyan cuki.- mondta mosolyogva amitől én is mosolyogtam.
-Igen szerintem is cuki főleg aki benne van.- mondtam mosolyogva.
-Szóval milyen nevet találtál ki a kisfickónak?- kérdezte mosolyogva pajkosan.
-Én Nathan-ra gondoltam de lehetne Chris is.- mondtam mosolyogva.
-Nekem a Nathan jobban tetszik.- mondta félve attól amjd én mit válaszolok.
-Akkor az lesz.- mondtam mosolyogva majd megölelt.Néha-néha éreztem kicsi rúgásokat de azon kívül hogy csak éreztem fájt is.De most különösen fájt. Olyan bizsergés fogott el de közben görcsölt is a hasam.Döbbentem néztem Jane-re aki ugyanúgy nézett rám.
-Valami baj van?- kérdezte Jane aggódóan majd én a hasamhoz nyúltam.
-Nem tudom olyan furcsán fáj.- mondtam majd Jane odatette a kezét a hasamra és becsukta a szemét.Majd kinyitotta és lepődötten nézett rám.
-Mi az?- kérdeztem aggódva.
-Ki akar jönni.- mondta majd lepődöttségemtől majdnem elájultam.
-Már most?De ez még túl korai.
-Ne szaladj még valami bajod lesz.- mondta Damon majd megfogta a kezemet és szinte lesegített a lépcsőn.Majd bepakolt a kocsiba közben én beültem majd ő is és indultunk is.Mikor bementünk a Salvatore villába Jane és Stefan csodálkozva néztek ránk.
-Sziasztok hát ti?- kérdezte Stefan mikor a csomagokra nézett.
-Nem sokára mindent elmondunk.- mondta Damon.- Én elszaladok a hivatalba mindjárt jövök.- mondta majd egy csókot nyomott a számra.Majd Stefan segített cipelni a csomagokat jobban mondva ő cipelte a csomagokat.Majd fent leültem Damon ágyára mivel az ő szobájába költöztünk és Jane odajött hozzám.
-Jó nagy már a pocid.Olyan cuki.- mondta mosolyogva amitől én is mosolyogtam.
-Igen szerintem is cuki főleg aki benne van.- mondtam mosolyogva.
-Szóval milyen nevet találtál ki a kisfickónak?- kérdezte mosolyogva pajkosan.
-Én Nathan-ra gondoltam de lehetne Chris is.- mondtam mosolyogva.
-Nekem a Nathan jobban tetszik.- mondta félve attól amjd én mit válaszolok.
-Akkor az lesz.- mondtam mosolyogva majd megölelt.Néha-néha éreztem kicsi rúgásokat de azon kívül hogy csak éreztem fájt is.De most különösen fájt. Olyan bizsergés fogott el de közben görcsölt is a hasam.Döbbentem néztem Jane-re aki ugyanúgy nézett rám.
-Valami baj van?- kérdezte Jane aggódóan majd én a hasamhoz nyúltam.
-Nem tudom olyan furcsán fáj.- mondtam majd Jane odatette a kezét a hasamra és becsukta a szemét.Majd kinyitotta és lepődötten nézett rám.
-Mi az?- kérdeztem aggódva.
-Ki akar jönni.- mondta majd lepődöttségemtől majdnem elájultam.
-Már most?De ez még túl korai.
-Egy vámpírbabának ezek szerint nem.- mondta majd gyorsan kiszaladt és Stefan-nal tért vissza.
-Mit tudsz a vámpírbabák születéséről?- kérdezte Jane Stefan-tól aki lepődötten nézett rám.
-Azt hogy nem sokáig tart a fejlődésük.- mondta.- De miért?- kérdezte.
-Szerintem Elena-nak most jött el az idő.- mondta Jane.
-Mi az nem lehet.3 hónap max kell.- mondta. Stefan.
-Hívd fel Damon-t most azonnal.- mondta Jane majd Stefan hívta is Damon-t.
-Hallo Damon?- mondta majd gondolom mondta hogy igen.- Most azonnal gyere ide.- hallottam hogy belekiáltja hogy miért?- Elena-ra rájött a szülés.- mondta Stefan majd lerakta.2 perc sem tellett bele Damon már itt is volt.
-Semmi baj itt vagyok.- mondta Damon majd odajött hozzám és megcsókolt a homlokom.
-De annyira fáj.- mondtam ordibálva majd megfogta a kezem amit rettenetesen szorítottam.
-Még jó hogy vámpír vagyok.- mondta Damon majd elmosolyodtam egy kicsit.
-Mikor nyomhatok már?- kérdeztem de Jane csak annyit mondott hogy nyugalom nem lesz semmi baj.Megint odajött hozzám rátette a kezét a hasamra.Majd becsukta a szemét és kinyitotta.
-Valami nincs rendben.- mondta Jane majd telefonálni kezdett.Valami Amilia-t hívott és mondta neki hogy jöjjön ide gyorsan.
-Mi a baj?- kérdeztem lihegve.
-Nem éreztem a szívdobogását és nem is mondott nekem semmit.- mondta amitől megrémültem.
-A szívdobogás magyarázható azzal hogy vámpír de nem tudom miért nem beszél.- mondta Jane majd belül valami szúrást éreztem amitől még jobban felkiáltottam.
-Mi a baj?- kérdezte Damon majd Jane megint odajött.
-Ki kel onnan szednünk.- mondta Jane.
-Miért mi a baj?- kérdezte Damon.
-Ha nem szedjük ki mivel vámpír belülről megöli Elena-t.- mondta Jane majd felvágta a hasam.Ettől egy hatalmasat felkiáltottam.
-Semmi baj itt vagyok.Elena nézz rám csak engem figyelj.- mondta Damon majd a szemébe néztem és lejátszódott minden előttem.Attól kezdve amióta megismerkedtünk.Hirtelen eltűnt a fájdalom.Damon mosolygott de nekem most ez sem terelte el a figyelmem.Majd hirtelen megint egy szúrós fájdalmat éreztem.És olyan érzésem támadt mintha valamit kikaptak volna belőlem.Elfordultam Damon-től és megint éreztem a fájdalmat.Damon odanyomta a kezét a számhoz és én inni akartam de nem ment.Teljesen legyengültem.Egyszerűen nem bírtam inni.
-Gyerünk Elena igyál!.- mondta Damon majd éreztem ahogy pár csepp vér lemegy a torkomon.- Ez az.Ügyes vagy.Minden rendben lesz.- mondta Damon majd elvette a kezét és a szemembe nézett.- Kivetted már?- kérdezte Damon Jane-től.
-Még nem de már a feje kint van.Figyelj Elena most mindent csinál úgy mint egy rendes szülésnél nyomj ahogy csak bírsz.- mondta Jane majd nyomtam tiszta erőmből.Izzadtam és fáj mindenem.A lábam görcsölt és már a hátam is fájt a sok fekvéstől.Majd egyszer csak sírásra lettem figyelmes.Ott tartotta Jane a kezében a kisbabánkat aki annyira sírt hogy azt hinné az ember semmivel sem lehet lenyugtatni.
-Elvisszük lemosom róla vért.Míg Elena gyenge nem engedhetjük a közelébe.Damon adj Elena-nak a véredből.- mondta Stefan majd Jane-nel eltűntek.
-Jól vagy?- mondta Damon és megint a szemembe nézett de most nem történt semmi.Majd adott a véréből és minden percben kezdetem jobban érezni magamat.
-Hogy csináltad?- kérdeztem Damon-tól.
-Mit?
-Azt a visszaemlékezős bigyót.- mondtam mosolyogva.
-Ez nekem olyan képességem mint Jane-nek a vámpírbabákkal való kommunikálás és Stefan-nak az hogy bármit megérez ami nem vámpír.- mondta mosolyogva.
-Nagyon jót tettél hogy használtad.- mondtam mosolyogva.
-Tudom.- mondta majd megcsókolt.- Lemegyek megnézem hogy állnak addig felküldöm Jane-t hogy szedjen rendbe.- mondta Damon majd vámpírsebességgel eltűnt.Nem sokkal később Jane feljött és segített ruhát cserélni majd lemosta rólam a vért.Nem semmi hogy a vámpírvér milyen csodákra képes.Pár óra múlva már a sebemből szinte alig látszott valami.Már járni is tudtam és olyan jól éreztem magam mint a szülés előtt.Azt nem értem ha túléltem emberként akkor miért akart segíteni Emily hogy ember legyek.Talán ő sem számított arra hogy ilyen hamar megszülök és ez is csak egy csel volt.Mikor már úgy éreztem teljesen jól vagyok fogtam magam és lementem.A nappaliban épp Stefan kortyolgatott egy pohár vért Damon pedig az alvó Nathan-t nézte.
-Milyen nevet adtál neki?- kérdezte Damon úgy hogy rám sem nézett de már megszoktam hogy a vámpírok minden kis neszt hallanak.
-Nathan.- mondtam mosolyogva.- Szerinted jó lesz?- kérdeztem Damon-től majd odajött hozzám.
-Persze hogy jó.Pont megfelel.- mondta mosolyogva majd megcsókolt.
-Én is megszeretném már nézni.- mondtam majd odamentem az ágyon fekvő kis csöpséghez.- Olyan aranyos.- mondtam mosolyogva amitől Damon is elmosolyodott.
-Mint az anyja.- mondtam majd megpusziltam kis puha pofikáját amitől egy kis nyögést adott ki.Rögtön elmosolyogtunk.
-Nem sokára jön a kiságy és betesszük a szobánkba.- mondta Damon.- Ja és itt vannak a papírok már csak alá kell írnod és ez a ház a tiéd.- mondta Damon majd aláírtam mindent.Ezentúl nem jöhet be senki olyan akit én nem kívánatos személynek tartok.Nem tartott sokáig míg a kiságy megérkezett.Damon és Stefan ugyan vámpír létükre sokat szenvedtek vele de végül meg tudták csinálni.Én végig az ágyon ültem és az ölembe ringattam Nathan-t.Meg néha-néha röhögtem is a fiúkon.Majd mikor kész lett betettük a kiságyba és egy ideig néztük míg szépen szundikál.Majd mi is lehajtottuk fejünket és elaludtunk.De csak 2 perc múlva jöttünk rá hogy ez az egész nem csak mosolygás és öröm lesz ugyanis előttünk áll a szűlői teendők listája is amit Nathan most el is kezdett beindítani.
Nathan Slavatore
-Mit tudsz a vámpírbabák születéséről?- kérdezte Jane Stefan-tól aki lepődötten nézett rám.
-Azt hogy nem sokáig tart a fejlődésük.- mondta.- De miért?- kérdezte.
-Szerintem Elena-nak most jött el az idő.- mondta Jane.
-Mi az nem lehet.3 hónap max kell.- mondta. Stefan.
-Hívd fel Damon-t most azonnal.- mondta Jane majd Stefan hívta is Damon-t.
-Hallo Damon?- mondta majd gondolom mondta hogy igen.- Most azonnal gyere ide.- hallottam hogy belekiáltja hogy miért?- Elena-ra rájött a szülés.- mondta Stefan majd lerakta.2 perc sem tellett bele Damon már itt is volt.
-Semmi baj itt vagyok.- mondta Damon majd odajött hozzám és megcsókolt a homlokom.
-De annyira fáj.- mondtam ordibálva majd megfogta a kezem amit rettenetesen szorítottam.
-Még jó hogy vámpír vagyok.- mondta Damon majd elmosolyodtam egy kicsit.
-Mikor nyomhatok már?- kérdeztem de Jane csak annyit mondott hogy nyugalom nem lesz semmi baj.Megint odajött hozzám rátette a kezét a hasamra.Majd becsukta a szemét és kinyitotta.
-Valami nincs rendben.- mondta Jane majd telefonálni kezdett.Valami Amilia-t hívott és mondta neki hogy jöjjön ide gyorsan.
-Mi a baj?- kérdeztem lihegve.
-Nem éreztem a szívdobogását és nem is mondott nekem semmit.- mondta amitől megrémültem.
-A szívdobogás magyarázható azzal hogy vámpír de nem tudom miért nem beszél.- mondta Jane majd belül valami szúrást éreztem amitől még jobban felkiáltottam.
-Mi a baj?- kérdezte Damon majd Jane megint odajött.
-Ki kel onnan szednünk.- mondta Jane.
-Miért mi a baj?- kérdezte Damon.
-Ha nem szedjük ki mivel vámpír belülről megöli Elena-t.- mondta Jane majd felvágta a hasam.Ettől egy hatalmasat felkiáltottam.
-Semmi baj itt vagyok.Elena nézz rám csak engem figyelj.- mondta Damon majd a szemébe néztem és lejátszódott minden előttem.Attól kezdve amióta megismerkedtünk.Hirtelen eltűnt a fájdalom.Damon mosolygott de nekem most ez sem terelte el a figyelmem.Majd hirtelen megint egy szúrós fájdalmat éreztem.És olyan érzésem támadt mintha valamit kikaptak volna belőlem.Elfordultam Damon-től és megint éreztem a fájdalmat.Damon odanyomta a kezét a számhoz és én inni akartam de nem ment.Teljesen legyengültem.Egyszerűen nem bírtam inni.
-Gyerünk Elena igyál!.- mondta Damon majd éreztem ahogy pár csepp vér lemegy a torkomon.- Ez az.Ügyes vagy.Minden rendben lesz.- mondta Damon majd elvette a kezét és a szemembe nézett.- Kivetted már?- kérdezte Damon Jane-től.
-Még nem de már a feje kint van.Figyelj Elena most mindent csinál úgy mint egy rendes szülésnél nyomj ahogy csak bírsz.- mondta Jane majd nyomtam tiszta erőmből.Izzadtam és fáj mindenem.A lábam görcsölt és már a hátam is fájt a sok fekvéstől.Majd egyszer csak sírásra lettem figyelmes.Ott tartotta Jane a kezében a kisbabánkat aki annyira sírt hogy azt hinné az ember semmivel sem lehet lenyugtatni.
-Elvisszük lemosom róla vért.Míg Elena gyenge nem engedhetjük a közelébe.Damon adj Elena-nak a véredből.- mondta Stefan majd Jane-nel eltűntek.
-Jól vagy?- mondta Damon és megint a szemembe nézett de most nem történt semmi.Majd adott a véréből és minden percben kezdetem jobban érezni magamat.
-Hogy csináltad?- kérdeztem Damon-tól.
-Mit?
-Azt a visszaemlékezős bigyót.- mondtam mosolyogva.
-Ez nekem olyan képességem mint Jane-nek a vámpírbabákkal való kommunikálás és Stefan-nak az hogy bármit megérez ami nem vámpír.- mondta mosolyogva.
-Nagyon jót tettél hogy használtad.- mondtam mosolyogva.
-Tudom.- mondta majd megcsókolt.- Lemegyek megnézem hogy állnak addig felküldöm Jane-t hogy szedjen rendbe.- mondta Damon majd vámpírsebességgel eltűnt.Nem sokkal később Jane feljött és segített ruhát cserélni majd lemosta rólam a vért.Nem semmi hogy a vámpírvér milyen csodákra képes.Pár óra múlva már a sebemből szinte alig látszott valami.Már járni is tudtam és olyan jól éreztem magam mint a szülés előtt.Azt nem értem ha túléltem emberként akkor miért akart segíteni Emily hogy ember legyek.Talán ő sem számított arra hogy ilyen hamar megszülök és ez is csak egy csel volt.Mikor már úgy éreztem teljesen jól vagyok fogtam magam és lementem.A nappaliban épp Stefan kortyolgatott egy pohár vért Damon pedig az alvó Nathan-t nézte.
-Milyen nevet adtál neki?- kérdezte Damon úgy hogy rám sem nézett de már megszoktam hogy a vámpírok minden kis neszt hallanak.
-Nathan.- mondtam mosolyogva.- Szerinted jó lesz?- kérdeztem Damon-től majd odajött hozzám.
-Persze hogy jó.Pont megfelel.- mondta mosolyogva majd megcsókolt.
-Én is megszeretném már nézni.- mondtam majd odamentem az ágyon fekvő kis csöpséghez.- Olyan aranyos.- mondtam mosolyogva amitől Damon is elmosolyodott.
-Mint az anyja.- mondtam majd megpusziltam kis puha pofikáját amitől egy kis nyögést adott ki.Rögtön elmosolyogtunk.
-Nem sokára jön a kiságy és betesszük a szobánkba.- mondta Damon.- Ja és itt vannak a papírok már csak alá kell írnod és ez a ház a tiéd.- mondta Damon majd aláírtam mindent.Ezentúl nem jöhet be senki olyan akit én nem kívánatos személynek tartok.Nem tartott sokáig míg a kiságy megérkezett.Damon és Stefan ugyan vámpír létükre sokat szenvedtek vele de végül meg tudták csinálni.Én végig az ágyon ültem és az ölembe ringattam Nathan-t.Meg néha-néha röhögtem is a fiúkon.Majd mikor kész lett betettük a kiságyba és egy ideig néztük míg szépen szundikál.Majd mi is lehajtottuk fejünket és elaludtunk.De csak 2 perc múlva jöttünk rá hogy ez az egész nem csak mosolygás és öröm lesz ugyanis előttünk áll a szűlői teendők listája is amit Nathan most el is kezdett beindítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése