13.fejezet Váratlan esemény

Szijjasztok.Meghoztam az új fejezetet így éjjelek éjjelén.Van benne fordulat nem mondom.Biztos megfogtok lepődni várom a reakciókat chat-be. ;)

Puxy: Bííía

 Elena 


A napok teltek és Damon egyre jobban lett.Most már mondhatni teljesen meggyógyult.De én szinte minden napomat hányással töltöm.Nagyon rosszul érzem magam és ezt Damon is látja rajtam akárhogy próbálom rejteni.Ma Damon-nel egy itthoni ünneplést tartunk gyógyulásának érdekében.Most éppen hazament mert mától ideköltözik.Persze Ric ezt még nem tudja de majd megbeszélem vele.Meredith-szel régóta nem beszéltem de Ric megnyugtatott hogy mindent elmondott neki ami történt.Így most meghosszabbították a nyaralásukat.De azt nem tudom mennyi időre.
Épp a konyhába indultam valamit enni.Bár tudtam hogy ez nem valami jó ötlet mivel eddig úgy volt hogy ha ettem az ki is ment belőlem.De most nagyon éhes voltam szóval muszáj volt.Kimentem csinálni magamnak valami gyors kaját de mivel itthon szinte semmi sem volt megelégedtem lekváros kenyérrel.
Kintről ajtócsapódást hallottam biztos Damon az.Igazam volt mert ő volt.Bejött a konyhába és nagy mosollyal köszöntött majd adott egy csókot.
-Biztos jó ötlet ez nagy evészet?- kérdezte hisz ő is tudta hogy milyen vagyok mostanában.Próbált rajtam segíteni de akkor még az volt az első hogy ő meggyógyuljon.
-Nem tudom de nagyon éhes vagyok.- mondtam mosolyogva majd bekaptam a kenyeret.Amitől tartottam beteljesült amint lenyeltem az első falatot az vissza kívánt jönni.Gyors léptekkel a mosdó felé vettem az irányt majd mindent kiadtam magamból.Damon aggódóan állt meg az ajtóban és engem nézett.
-Biztos jól vagy?- kérdezte aggódva.Majd én felálltam lehúztam a Wc-t majd kiöblítettem a számat.
-Persze lehet valami ételmérgezés.- mondtam majd kimentem az ajtón.
-Nekem nem úgy tűnik.Már ezt csinálod majdnem 2 hete.Tényleg látnia kéne egy orvosnak.- mondta majd közelebb jött hozzám.Jó mélyen a szemembe nézett mert tudta hogy ilyenkor úgyis igent mondok neki.De mivel semmi kedvem sem volt orvoshoz menni nem mondtam igent.
-Jó majd meglátom.- mondtam majd leültem a kanapéra.Damon is követett a kezét a nyakam köre fonta és magához ölelt.
-Tudod hogy csak aggódok érted.- mondta majd egy lágy csókot nyomott a számra.
-Aranyosan aggódsz.- mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.Oda nyújt a távirányítóhoz és elkezdte kapcsolgatni a tévét.De szokásosan nem ment semmi szóval kikapcsolta és rám nézett.- Miért kapcsoltad ki?- kérdezte kiskutyaszemekkel mosolyogva.
-Nem tudom.Csak hogy idegesítselek.- mondta majd rám mosolygott.Fogtam magam és a távirányítóért nyúltam.
-Akkor majd én bekapcsolom.- mondtam majd bekapcsoltam és egy zenecsatornára kapcsoltam.Ekkor ajtónyílást hallottunk.Stefan jött be mosolyogva.De mikor meglátott lefagyott a szájáról a mosoly.
-Mi az?- kérdeztem de ő csak értetlenül nézett körbe a házban.
-Van még itt valaki?- kérdezte amitől Damon-nel összenéztünk.
-Nem csak mi miért?- kérdezte Damon komoly arccal.
-Csak mert úgy érzem mintha valaki lenne még itt és ember.- mondta Stefan majd rám nézett.
-Miért bámulsz?- kérdeztem értetlenül de ő csak közelebb jött.
-Itt valami nem stimmel.- mondta Stefan majd beleszagolt a hajamba.
-Stefan te örömödet leled abban hogy szaglászod a csajom?- kérdezte Damon majd arrébb húzott.
-Nem csak érzek még valakit és olyan mintha Elena-ból jönne.- mondta Stefan majd Elena-ra nézett.
-Tudtommal nem nyeltem le senkit.- mondtam értetlenül.Majd Stefan arrébb ment és továbbra is engem nézett.
-Ide egy boszorkány kell.- mondta Stefan.
-Mi a francnak?- kérdezte Damon aggódva.
-Mert ez nem történhet meg.- mondta Stefan szinte kis aggodalommal.
-Mégis mi Stefan?- kérdeztem rá nézve majd ő szomorúan nézett rám.
-Elena te terhes vagy.- mondta Stefan amitől nekem szó szerint tágra nyílt a szemem.
-Mi Stefan te normális vagy?Vámpíroknak nem lehet gyereke.- mondta Damon.
-Ezért kell egy boszorkány.- mondta majd az ajtóhoz indult.- Nem sokára visszajövök maradjatok itt.- mondta majd vámpírsebességgel kisuhant a házból.Ránéztem Damon-re aki mint a kő úgy bámult.
-Damon jól vagy?- kérdeztem ránézve.
-Mi hogy én?Ez a zakkant öcsém hiszi azt hogy terhes vagy TŐLEM.....- mondta kihangsúlyozva.Majd a végén aggódóan rám nézett.- Elena te lefeküdtél valakivel?- kérdezte ezt a nevetséges kérdést amit gondolom még ő sem gondolt komolyan.
-Mi?Dehogy Damon jól vagy?- mondtam szinte ordibálva.
-Akkor az öcsém meghülyült.- mondta Damon majd felállt.Én is felakartam állni de mikor hirtelen megmozdultam valami rettenetes fájdalom nyílalt a hasamba.
-Áhh.- mondtam mire Damon gyorsan megfordult.
-Mi az?- kérdezte aggódóan majd ránéztem.
-Nem tudom de ez nem egy normális hasfájás volt.- mondtam mire Damon félelemmel nézett a szemembe.Ekkor Stefan lépett be egy középkorú nővel az oldalán.Mikor a nő megpillantott kissé szigorú tekintetet vetett rám majd közelebb jött.
-Hogy hívnak?- kérdezte a nő komoly tekintettel.
-Elena.- mondta kissé remegő hangon.
-Nos Elena...- mondta majd a kezemet a kezébe szorította és elkezdett valamit beszélni.Közben kíváncsian figyeltem tekintetét de szeme csukva volt szóval nem lehetett sok mindent kivenni belőle.Egyszer csak  hatalmas fájdalom nyílalt a hasamba.De ez most nem csak pár másodperces volt.Damon aggódva lépett mellém.Elakarta nyomni a nő kezét.
-Nem nyúlsz ide.- mondta a nő miközben én hatalmas fájdalmaimmal küszködtem.Damon szomorúan és aggódóan nézett rám majd lassan a fájdalom elment.
-Mit csinált vele?- kérdezte Damon majd a nő elengedte a kezem Damon pedig rögtön magához ölelt.
-Csak kiderítettem az igazat.- mondta nyugodt arccal.
-És mit derített ki?- kérdeztem rekedtes hangon.
-Szívem nagyon erősnek kell most lenned.Semmiféleképpen ne engedd el magad.Minden fájdalmat tűrj majd el.Ha mégis valami probléma lenne keress fel.Stefan drága te tudod hol találsz.Sok sikert Elena.- mondta a nő majd kiment az ajtón.Stefan csak egy pillantást vetett rám majd ő is elment.
-Jól vagy?- kérdezte Damon aggódó tekintettel.
-Nem tudom.- mondtam majd jó szorosan hozzá bújtam.
-Nézd szeretlek Elena akármi történjen én mindig itt leszek neked.Nem engedem hogy bármi bajod legyen.- mondta Damon majd ő is magához vont.
-Fáradt vagyok.- mondtam majd Damon szemébe néztem.
-Akkor pihenj.- mondta majd elengedett.
-De te is gyere velem.Nem akarok egyedül lenni.- mondtam majd magam után húztam.
-Rendben.- mondta és egy kisebb mosolyt csalt arcára.
Felmentünk a lépcsőn én pedig ledobtam magam az ágyra.Majd Damon is odajött betakart én pedig jó szorosan hozzá bújtam.Majd így merültem mély álomba.