16.fejezet Nathan

Szijasztok itt is van a következő fejezet.Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Puxy:Bíííía

Elena



Felpattantunk az ágyról mind a ketten és rögtön a kiságyhoz szaladtunk ahol a síró Nathan feküdt.
-Mit kell ilyenkor csinálni?- kérdeztem Damon-tól aggódva.
-Nem tudom...nézd meg a pelusát biztos megkakilt vagy nem tudom.- mondta majd megnéztem de semmit nem találtam de azért kicseréltem a pelusát.Közben Damon próbált grimaszolni neki ami egy ideig be is jött majd mikor visszaraktam rá a ruháját megint sírni kezdett.
-Most miért sír?- kérdeztem majd Damon is értetlenül nézett rám.
-Nem tudom.Lehet nem jó neki ez a ruha.Menj keress neki egy másikat addig add ide.- mondta Damon amjd átnyújtottam neki.De ebben a percben el is hallgatott.
-Most ez komoly?Te kellettél neki?- kérdeztem mosolyogva.- Jobban szeret téged mint engem.- mondtam durcásan elmentem azért egy másik ruháért.De ekkor Damon szaladt utánam.
-Fogd meg mindjárt jövök.- mondta majd leszaladt.
-Most meg mi van?- kérdeztem aggódva de ő csak vámpírsebességgel lerohant a lépcsőn.Majd csengettek.- Kinyitom.- kiáltottam Damon-nek.
-Rendben.- mondta majd az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
-Szia Elena hallottam hogy.....- mondta az ajtóban álló Caroline.- Ó ki ez a kis csöpség?- kérdezte mosolyogva.- Már meg is született?- kérdezte amitől én egy kicsit meglepődtem.Bonnie elmondta neki vajon?
-Honnan tudsz te erről?- kérdeztem komoly arccal.
-Én is boszorkány vagyok mivel Bonnie-val az apánk közös.- mondta mosolyogva.- Szóval tudhatom és elmondta.- mondta mosolyogva majd bejött.Ekkor jött Damon cumisüveggel a kezében.
-Ah itt vagyok majdnem kifutott a tej.- mondta lihegve.Nem is tudtam hogy a vámpírok is elfáradhatnak de ezek szerint igen.- Óh helló Ms.ismeretlen csaj.- mondta Damon rám nézve.
-Óh ő Caroline DeSolse.- mondtam mire Damon csak bólogatott.
-Aha....- mondta még mindig azzal a kis értetlen fejével.
-Bonnie testvére.- mondtam.
-Okééé leesett.- mondta mosolyogva amitől én is elmosolyodtam.
-Te vagy Damon.Nagyon örülök a találkozásnak.- mondta Caroline majd kezet fogott Damon-nel.
-Megfognád míg elmegyek a ruhákért?- kérdeztem Damon-t majd óvatosan átvette Nathan-t.
-Én megyek dolgom van.- kiáltotta utánam Caroline.
-Rendben szia.- mondtam majd hallottam hogy elment.Majd Damon utánam jött.
-Mit adunk a kisöregre?- mondta mosolyogva mire én egy kis kék tunikát vettem elő amin egy maci volt.- Fú hát most nagyon irigyellek.- mondta Damon röhögve majd átvettem tőle Nathan-t.
-Ezt még visszaadod apucinak egy nap ugye?- mondtam neki kényeskedve amitől egy kicsit elmosolyodott.Majd ráadtam a ruhát és lefektettük aludni.
-Hú csönd van.- mondta Damon mosolyogva majd az ölelésébe húzódtam a hálószobánkban lévő kanapén.Ekkor jött be Stefan.
-Sziasztok mizu?- kérdezte de ekkor Nathan sírni kezdett.
-Nem igaz!!- mondtam majd érte mentem.Kivettem és ringatni kezdtem és most be is fejezte.Biztos az volt a baja hogy Stefan hangos volt.Majd visszafektettem és csöndre kértem Stefan-t.
-Hú látom megvan a bajotok.- mondta mosolyogva majd Jane is belépett de ő már tudta hogy csendbe kell lenni.
-Nagyon aranyosan alszik.- mondta Jane majd leültek a velünk szemben lévő kanapéra.
-Szóval ti most jártok?- kérdezte Damon rájuk nézve .
-Igen.- mondta Stefan mosolyogva.- Elena neked kid tud arról hogy van egy kisfiad?- kérdezte Stefan mikor rájöttem hogy Jane-en kívül senki.
-Csak Jane.- mondtam.
-És elmondod nekik?- kérdezte Stefan rám nézve.
-Hát nem hiszem.Ha nem így történtek volna a dolgok akkor elmondtam volna de így nem hiszem.- mondtam majd Damon-re néztem aki komolyan arckifejezéssel nézett rám.Ekkor megszólalt Nathan jobban mondva elkezdett sírni.Mintha jelezné hogy ő is itt van.Gyorsan felpattantam és az ölembe kaptam majd leültem vele Damon mellé.
-Szevasz haver.- mondta Damon majd átvette tőlem.
-Lemegyek a tápszeréért addig ha sír ringasd vagy nem tudom.- mondtam majd lementem a tápszerért.Lent megszólalt a csengő gyorsan elmentem kinyitni.
-Szia Elena mindenhol téged kerestelek.Matt mondta hogy itt lehetsz.- mondta az ajtóban álló Ric.
-Most nem érek rá Ric nem lehetne később most dolgom van.- mondtam.
-Mi lenne ennél is fontosabb hogy haza gyere.- kérdezte értetlenül.
-Sok minden.Majd holnap mindent elmondok.- mondtam de ekkor meghallottam fentről a babsírást.
-Elena megint sír.- kiáltott fentről Damon.
-Ki az a kisbaba aki sír és mi közöd van neked hozzá?- kérdezte Ric majd a cumisüvegre tekintett a kezemben.
-Oké elmondom.- mondtam amjd elindultam felfelé de Ric nem jött.
-Mi az?Nem tudsz átjönni?- kérdeztem majd beugrott.Aki vámpír nem tud átjönni ezek szerint Klaus még mindig Ric testében van.Gyorsan becsaptam az ajtót és felmentem.
-Mit csináltál ennyi idei?- kérdezte Damon.
-Csak kiömlött a víz amit ittam és feltöröltem .- mondtam majd ránéztem Nathan-ra és minden félelmem elszállt.Ez olyan volt mint mikor Damon szemébe néztem és minden lejátszódott előttem.Most sem volt másképp csak most a Nathan-nel töltött időt láttam újra és mintha elűzte volna félelmem és azt mondta volna hogy anya ne félj.Ekkor mosolyognom kellett és rájöttem ez Nathan képessége.
-Tudom mi Nathan képessége.- mondtam mosolyogva majd Damon lepődötten rám nézett.
-Már most?- kérdezte.
-Igen már most.- mondtam mosolyogva.
-Mi?- kérdezte Damon.
-Hát az előbb féltem és mikor a szemébe néztem lejátszódott előttem az az idő amit vele töltöttem és mintha azt mondta volna hogy ne félj anya.- mondtam mosolyogva.
-Ez hasonlít az enyémhez.- mondta Damon mosolyogva.
-Igen lehet örökölte.- mondtam mosolyogva.Majd szépen lassan elaludt.Megkértük Stefan-t és Jane-t hogy menjenek ki mert pihenni szeretnénk hisz elég nehéz egy nap után állunk.Majd mi is mély álomba merültünk de most Nathan is hagyott minket aludni.